Block out [BEFEJEZETT]

34.rész

Félénken néztem fel az engem szorosan tartó fiú szemébe, s én is óvatosan közelebb araszoltam hozzá, hogy még intenzívebben érezhessem finom, férfias illatát. Felém villantotta féloldalas mosolyát, majd a fejével kicsit lejjebb hajolt, ugyanis sokkal magasabb volt nálam.

És ez volt az a pillanat, amikor Samuel megcsókolt engem. Ott, a vízben. Naplementekor. A legtökéletesebb pillanatban. Nem volt benne nagy gyakorlatom, de miután ráeszméltem arra, hogy ki is csókolja ajkaimat ebben a pillanatban, én is visszacsókoltam őt.

Lágyan elmosolyodott tettemen, s ha lehet, még jobban magához préselt, jobb kezét pedig felvezette az arcomhoz, majd óvatosan rásimított arra. Szinte elolvadtam közelségétől és az el nem múló csókjaitól, ugyanis ismét és ismét megcsókolt engem, mint aki nem elégszik meg egyetlen egy csókkal.

-Boldog karácsonyt.-suttogta a számra két csók között.

Miután elváltunk egymástól, alaposan végigmértem magunkat. Csókoktól vöröslő, felduzzadt ajkak, hevesen emelkedő mellkasok és boldog tekintetek egybefonódva. Egy boldog mosoly kíséretében ugrottam Samuel nyakába, aki nevetve ölelt vissza engem, s arcát nyakhajlatomba bújtatta, csakúgy, mint én az enyémet.

Idilli pillanat volt ez, és egyáltalán nem akartam, hogy elmúljon. Azt kívántam bárcsak így maradnánk, összeölelkezve, szavak és gondok nélkül, s ezt meg is kaptam pár pillanatra. Samuel óvatosan belecsókolt a nyakamba, mire jóleső borzongás futott végig a testemen, és libabőrös is lettem.

-Kezdd hideg lenni, gyere menjünk vissza!-suttogta a fülembe, mire felsóhajtottam, de nekem is be kellett vallanom, hogy a levegő lehűlni készült, mi pedig a derékig érő vízben álltunk. Samuel végigsimított karomon, majd összekulcsolta ujjainkat, ami miatt majdnem szívrohamot kaptam, de ezt megpróbáltam minél jobban elrejteni.

Mindketten kisétáltunk a vízből, de egyáltalán nem zavart, hogy vizesek vagyunk, vagy, hogy a víz miatt a homok rátapadt a cipőnkre. Még az sem zavart, hogy lehet, hogy keresnek minket, amiatt, hogy ilyen hamar eltűntünk. Most csak Samuel érdekelt, ami egyébként mindig is így volt, de felülmúlhatatlan érzés kerített hatalmába most, hogy talán ő is úgy érez irántam, akárcsak én iránta. Legalábbis tettei ezt bizonyítják.

Némán sétáltunk vissza a kis házikónkhoz, de még mielőtt beléptünk volna rajta, megállítottam Samuelt, és szembe fordítottam magammal.

-Most mi lesz?-kérdeztem halkan, és nagyon reméltem, hogy rájött, miért is kérdezem ezt tőle. Hisz nem állíthattunk csak úgy be a többiekhez, hogy egymás kezét fogjuk és azt mondjuk "Hé, összejöttünk!". Várjunk csak... Egyáltalán mi most együtt vagyunk?!

-Figyelj, nem tudom, hogy a többiek hogy fognak reagálni, de azt tudom, hogy Mikenak nagyon nem tetszene.-kezdte óvatosan.-Lehet, hogy várnunk kéne vele egy kicsit.-húzta el a száját, mire csak megértően bólintottam, és nyomtam egy apró puszit a szájára.

-Oké.-mondtam mosolyogva, ő pedig viszonozta gesztusomat, a házikónkba pedig már nem kéz a kézben léptünk be. Igen, persze csalódott voltam amiatt, hogy Samuel ennyire nem akarja felvállalni azt, ami köztünk van, de őszintén szólva én is tartottam Mike reakciójától, és sokkal fontosabb volt a Samuel boldogsága a sajátomnál. Ha neki így jobb és biztosabb, mindenben mellette állok. És egyébként is, már az is eléggé tündérmesébe illő, ami ma este történt velem és Samuellel. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen valóban megtörténhet köztünk, és még mindig nem fogtam el rendesen, hogy mégis megtörtént. Azt hiszem transzba estem.

-Nahát gyerekek, hazaértetek?-kérdezte apa boldogan, amint mindketten beléptünk a kisebb nappaliba.-Hogy éreztétek magatokat? És miért vagytok vizesek?