Block out [BEFEJEZETT]

15.rész

Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy ki kezdje a játékot, Mike keresett a konyhában egy üres üveget, és ha már nála volt, ő pörgetett elsőnek. Nem volt itt mindegyik kosaras fiú, de így is épp elegen voltunk, ezért is gondoltam, hogy ez egy hosszú játék lesz. Nem is nagyon figyeltem a játékra, teljesen jól elvoltam a gondolataimmal, egészen addig, míg az egyik fiú nem pörgetett és Samnél állt meg.

-Na, haver!-kezdett vihogni a fiú, aki pörgetett.-Felelsz vagy mersz?

-Merek.-mondta merészen Sam, aki egy kissé előre is hajolt, hogy merészségét nyomatékosítsa. A fiú ördögien összedörzsölte tenyerét, és úgy tűnt, egy jó feladaton gondolkodott.

-Állj kézen egy percig.-bökte ki a fiú, mire Sam csak legyintett egyet.

-Sima ügy.-mondta és félreállt, hogy legyen elég helye a feladat teljesítéséhez. Na jó, mindent kinéztem volna Samuelből, de mindent olyan könnyedén csinált, hogy azt el sem tudom hinni. Természetesen az egy percet simán kibírta, még rá is húzott. Feladata végén nyugodtan visszaült mellém, és pörgetett egyet. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor a üveg eleje pontosan velem szemben állt meg. Mégis mennyi esély volt arra, hogy pont nálam álljon meg az üveg? Samre néztem, aki csak vigyorogva vizslatott engem, aztán megkérdezte.

-Felelsz vagy mersz, Beca?-mosolygott kedvesen.

-Felelek.-vágtam rá azonnal, mert azt a rizikót nem akartam bevállalni, hogy valami merészségi feladatot adjon nekem.

-Ki tetszik neked a suliból?-kérdezte, mire éreztem, hogy teljesen elvörösödök. Lehajtottam a fejem. Azt azért még sem mondhatom, hogy te tetszel nekem!

-Senki.-ingattam a fejem és lassan rá emeltem a tekintetem.

-Olyan nincs, hogy senki.-ingatta a fejét.-Muszáj, hogy legyen valaki, aki legalább egy kicsit is tetszik neked.

-Jó, talán mégis van valaki, de nem fogom elmondani.-makacsoltam meg magam, mire felnevetett, a többi fiú pedig árgus szemekkel figyelt minket.

-Ha nem mondod el, akkor valamilyen merészséget kell végrehajtanod.-vonta fel a szemöldökét.

-Jó.-mondtam bátran bólintva, de azonnal elszállt a bátorságom, amint megláttam azt a tipikus félmosolyát, amivel az őrületbe kerget engem. Egyáltalán ő tisztában van azzal, hogy ezzel a félmosolyával teljesen zavarba hoz?

-Akkor énekelj el egy dalt.-na azt már nem! Még sosem énekeltem ennyi fiú előtt, és meg vagyok győződve arról, hogy nem ez lesz az első alkalom. Samuel látva az ijedt arcomat, lágyan megsimogatta a karomat és kicsit átformálta a fealadatot.-Vagy legalább egy refrént.-mondta biztatóan, mire megnyugodva bólintottam egyet. Gondolkodni kezdtem, hogy melyik dalnak énekeljem el a refrénjét, s aztán beugrott az a szám, amit mostanában rongyosra hallgattam.

Halkan kezdtem énekelni, s miután Sam gyönyörű, barna szemeibe néztem, a szívemet melegség járta át, és egyre magabiztosabban énekeltem tovább a sorokat. A refrénen már rég túl voltam és észre sem vettem, de tovább énekeltem a dalt. Sam mindvégig biztatóan mosolygott rám, s csakis egyedül a szemembe nézett, ahogy én is az övébe.

Mikor befejeztem a dalt, pár másodpercig néma csönd telepedett közénk, de aztán az egyik fiú tapsolni kezdett, mire a többiek is belekezdtek, sőt. Tisztán hallottam, hogy valaki még füttyentett is hozzá. Sam büszkén mosolyogva rám, szintén tapsolni kezdett és észrevétlenül, de végigsimított a karomon, a kézfejemhez érve egy kicsit meg is szorította azt. Hálásan pillantottam rá és miután véget ért a fiúk ovációja, gratuláltak nekem és megjegyezték, hogy szép hangom van.