Block out [BEFEJEZETT]

54.rész (vége)

Even if the desert becomes cracked
No matter who shakes this world
Don't let go of the hand you're holding

Please don't wake up from this dream

(...)

Take my hands now
You are the cause of my euphoria  

Mosolyogva néztem rá Samuelre, aki egy szmokinkban állt előttem teljesen elképedve. Végignézett rajtam, majd nyelt egyet, végül a szemembe nézve elmosolyodott, és a derekamat megragadva közelebb húzott magához.

-Elképesztően gyönyörű vagy.-jelentette ki, én pedig elpirulva kaptam el a tekintetemet az arcáról, s inkább a padlót kezdtem pásztázni. Lassan az állam alá nyúlt, ezzel elérve, hogy ismét a szemébe nézzek.-Nagyon nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek.-mosolyodtam el, ő pedig egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám.

-Máris indultok?-lépett mellénk anya, mire mi olyan gyorsan rebbentünk szét, amilyen gyorsan csak lehetett.

-Szerintem igen.-sandítottam Samre, aki csak mosolyogva lehajtotta a fejét.

-Rendben, akkor érezzétek jól magatokat!-nyomott egy puszit az arcomra anya.-És gyönyörű vagy, kincsem.-dicsért meg, én pedig miután megköszöntem ezt a gesztusát, megfogtam Samuel kezét, és kihúztam őt a házból. December lévén már csípős volt kint a levegő, ezért azonnal magamhoz kaptam a kezeimet, hogy egy kicsit felmelegítsem a testemet.

Samuel ezt észrevéve azonnal közelebb húzott magához és átölelt. Egy boldog mosollyal az arcomon öleltem át hőt terjesztő testét, és már csak attól is jobban lettem, hogy közelebb érezhettem őt magamhoz.

-Gyere, induljunk!-suttogta, miközben egy puszit nyomott a fejem búbjára. Elvezetett a kocsijához, majd abba beülve, elindultunk az iskolánk felé. A suli ma rendezi a várva várt Mikulás bált, mi pedig pontosan erre az eseményre igyekszünk.

Régen arról álmodtam, hogy egy bálra életem szerelmével fogok elmenni, és most annak ellenére, hogy ez hihetetlen, mégis így van. Hisz itt ül mellettem az, akit a legjobban szeretek az egész világon, és bár ez magától értetődő volt, ő mégis megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele menni a bálba.

Tényleg nagyon boldog voltam. Sosem gondoltam volna, hogy ez az álom megtörténhet velem, s most mégis átélem ezt a csodát. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy egy olyan ember, mint Samuel mellettem kössön ki, de köszönöm. Nagyon köszönöm. 

-Itt is vagyunk.-állította le Samuel a kocsit, én pedig nem tudtam abbahagyni a gyönyörködést. Halkan felnevetett, majd közelebb hajolva az arcomhoz, egy apró csókot nyomott az ajkaimra. Megsimította az arcomat, én pedig mint egy kiscica bújtam a kezébe. Végül mindketten kiszálltunk az autóból, és az iskola tornatermét céloztuk meg.

Még sosem voltam egy bálon sem, de mivel Samuel idősebb nálam, így ő már részt vett ilyen eseményen. Elmondása szerint egyik sem volt olyan nagy buli, és nem mindegyiken érezte annyira jól magát, de meg volt róla bizonyosodva, hogy ez lesz a valaha volt legjobb bál, amin részt fog venni, ugyanis én itt vagyok mellette, és ez már régen a legjobb dolog, ami történhet vele. Komolyan mondom, nem tudom szavakkal kifejezni, hogy Samuel mit tesz a szívemmel.

Amikor beléptünk egy kicsit meglepődtem, ugyanis nem pontosan erre a látványra számítottam. A tornaterem, amire általában utálattal tekintek gyönyörűen volt kidíszítve, s ha nem tudnám, hogy ez egy tornacsarnok, akkor észre sem vettem volna, hogy egy tornaterem van kidíszítve a Mikulás bálra.

A zene hangosan szólt a hangszórókból, és a terem közepén elhelyezkedő diszkógömb még jobban fokozta a hangulatot.

-Tetszik?-ölelte át a derekamat Samuel, én pedig egy ideig csak bólogatni tudtam.

-Nagyon.-néztem rá mosolyogva.-Miért mondtad, hogy nem érezted túl jól magad az eddigi bálokon? Hisz ez gyönyörű.

-Én nem a helyről beszéltem. Eddig mindig nagyon szépen megcsinálták a csarnokot, ahogy most is, csak egyszerűen a társaság nem volt a legjobb.

-Ezt hogy érted?

-Ciki lett volna, ha egyedül állítok be ide, így mindig szerveznem kellett egy csajt magam mellé, aki még a bál után sem tudott leakadni rólam.-forgatta a szemét, én pedig felkuncogtam.

-Ilyen népszerű lennél a lányok körében?-húztam fel a szemöldököm.-Nem vagy te túl nárcisztikus?

-Én csak elmondtam, hogy mi történt.-nevetett fel.-Nem akarok hazudni.-nyomott egy puszit az arcomra, majd miután észrevettük a testvéremet és Jennie-t, odamentünk hozzájuk. Tulajdonképpen azt nem tudtam, hogy külsősök is jöhetnek a bálba, de Mike szerette volna, hogy itt legyen vele Jennie, akivel idő közben összejöttek, így elhozhatta őt.

-Felkérhetem a hölgyet?-nyújtotta felém Samuel a kezét, én pedig kuncogva kezdtem bólogatni, és megfogtam a kezét, ezzel jelezve, hogy elmehetünk táncolni. Mosolyogva húzott a táncparkett felé, ahol ugyan elég sokan tartózkodtak, mégsem volt tömegnyomor, aminek nagyon örültem.

Mivel gyorsabb és bulisabb zenék dübörögtek a hangszórókból, Sammel idétlenül kezdtünk táncolni, aminek az lett a vége, hogy már egyikőnk sem tudott táncolni a nevetéstől. Boldog voltam, hogy Samuel előtt saját magamat adhatom, örültem, hogy azt éreztem, hogy úgy szeret engem, ahogy vagyok.

Miközben nagyban nevettünk, észrevettük, hogy egyre többen pillantanak felénk, ami csak egyet jelentett. Túl feltűnően idétlenkedtünk. De nem érdekelt minket, inkább folytattuk tovább azt, amit abbahagytunk, azonban hirtelen egy lassabb számra váltottak át a zenefelelősök.

Elmosolyodtunk, Sam pedig óvatosan megfogva a derekamat magához préselt, mire én a nyaka köré fontam a kezeimet. Megbabonázva néztem bele gyönyörű szemeibe, miközben lassan ringatózni kezdtünk a romantikus számra. 

-Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy mellettem.-szólalt meg Sam lassúzás közben, én pedig már éppen megszólaltam volna, azonban ő csendre intett engem.-El sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok, hogy egy olyan embert tudhatok magam mellett, mint amilyen te vagy. Egyszerűen annyi sok mindenen kellett keresztül mennünk, ahhoz, hogy most itt kössünk ki, de úgy érzem, hogy teljes mértékben megérte. Hiszen itt vagy mellettem, szeretsz engem, én pedig sosem fogom engedni, hogy bármi is tönkremenjen köztünk.

-Semmi sem fog tönkremenni.-simítottam az arcára nyugtatóan, ugyanis a vallomása kezdett kétségbeesett aggódásba átmenni.-Mindent megoldunk, emlékszel? Eddig mindent megoldottunk, most már teljesen mindegy, hogy mi áll az utunkba, hisz tudjuk, hogy szeretjük egymást, és nekem ennyi pont elég.

-Csak félek, hogy elveszítelek.-nézett rám szomorúan.

-Sosem fogsz elveszíteni, Samuel.-nevettem fel halkan.-Mindig itt leszek.

-Szeretlek.-mondta ki hirtelen, én pedig elmosolyodtam, és a táncunkat abbahagyva, szorosan hozzábújtam, és beszívtam kellemes illatát, amit egyszerűen imádok. Nem tudom mi ez, de akárhányszor mellette vagyok, mindig érzem, és nem tudok betelni vele.

-Én is szeretlek. Mérhetetlenül szeretlek.-néztem rá, ő pedig az arcomra simítva egy hosszú csókba vont. Elolvadva bújtam közel hozzá, s ebben a pillanatban csak annyit tudtam mondani, hogy nagyon hálás vagyok, és, hogy köszönöm. Mindenkinek.

Sziasztok! ♥ Nos, most már ténylegesen is elértünk a befejező részhez. Remélem, hogy senkinek sem okoztam csalódást a befejezéssel, és remélem, hogy tetszett nektek ez a történet, aminek márciusban publikáltam az első részét. Természetesen még fogok jönni köszönetnyilvánítással, és egy olyan résszel, amelyben elmondom az egész történetnek a lényegét s a lényeges dolgait, amikre úgy gondolom, hogy kíváncsiak vagytok. Köszönök mindent ♥

Y