Block out [BEFEJEZETT]

53.rész

Say my name, say my name
If you love me, let me hear you
Say my name, say my name
I am dying to believe you
I feel alone in your arms
I feel you breaking my heart
Say my name, say my name
If you love me, let me hear you  

Azt hiszem még sosem hagytam el ilyen hamar az iskolát mint most, pedig elég sokszor volt, hogy legszívesebben kirohantam volna a világból, de sajnos most egy teljesen más dolog miatt siettem ennyire.

Szerettem volna látni Samuelt, és megbizonyosodni arról, hogy tényleg jól van. Beszélni szerettem volna vele, el akartam mondani neki, hogy mi történt, és mivel nem jött iskolába, kénytelen voltam a háza előtt toporogni egy ideig, amíg össze nem raktam a fejemben azt, hogy pontosan mit is fogok neki mondani.

Aztán becsöngettem nála. Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy valaki végre kinyissa az ajtót, de a házban csend honolt. Pedig teljesen biztos voltam abban, hogy Samuel bent tartózkodik, csak valami miatt nem akar nekem ajtót nyitni.

Gondolataim miatt könnyeim megeredtek, s miután még párszor becsengettem, sírva hagytam el Samuel házát. Nem értettem, hogy miért viselkedik így velem. Hisz én tényleg semmit nem csináltam, sőt. Épp egy olyan dolgot szeretnék neki elmondani, ami nem is az én hibám, azonban én mégis szeretném, hogy tisztában legyen vele.

Halkan szipogva léptem be a saját házamba, és amint ledobtam a cipőmet, felszaladtam a szobámba, és csakúgy mint tegnap este, rávetődtem az ágyamra, és a plüssmacimat ölelgetve egy kicsit hangosabban is felsírtam.

Teljesen elveszettnek éreztem magam Samuel nélkül. Annyira szeretem. Kibaszottul szeretem. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy milyen sokat jelent nekem, most mégis úgy érzem, hogy elengedte a kezemet. Nem tudom, hogy miért viselkedik így, de akkor sem kellett volna, hogy elforduljon tőlem.

Utolsó reményeimet összeszedve elővettem a telefonomat, és úgy döntöttem, hogy még egyszer, utoljára ráírok. Már nem érdekelt, hogy vissza fog-e írni vagy sem. A lényeg az volt, hogy legalább ismét megpróbálom, és ha lehet, leírok neki mindent.

Én: Sam... Itt vagy?

Én: Jó, nem kell visszaírnod, ha nem szeretnél, de örülnék, ha elmondanád, hogy mi történt? Csináltam valami rosszat? Haragszol rám? Szakítani szeretnél? Csak mondd el, kérlek.

Sam: Nincs semmi baj...

Én: Úristen, Sam! Visszaírtál! Jól vagy? Ugye nem történt veled semmi.

Sam: Nem. Jól vagyok.

Én: Miért nem voltál iskolában? Hiányoztál, és megijedtem.

Sam: Nem kell mindent túlreagálni, oké? Csak nem volt kedvem bemenni, nem történt tragédia.

Én: Tudom, hogy nem történt tragédia, csak aggódtam érted. Nem válaszoltál a hívásaimra és az üzenetemre. Még az ajtót sem nyitottad ki nekem. Azt hittem tényleg történt valami.

Sam: Egyszerűen csak nem volt kedvem és kész!

Én: Én csak segíteni akarok, Sam.

Sam: Miben akarsz segíteni? Mondtam, hogy nincs semmi baj.

Én: Én csak... Mindegy, hagyjuk. Majd beszélünk, ha te is szeretnél. Szia!