Block out [BEFEJEZETT]

51.rész

Don't want to feel another touch
Don't wanna start another fire
Don't wanna know another kiss
No other name falling off my lips
Don't wanna to give my heart away
To another stranger
Or let another day begin
Won't even let the sunlight in 

No, I'll never love again

I'll never love again

-Szia.-mosolyogtam rá Samre, amint kinyitottam az ajtót előtte. Elmosolyodott, és kitárta karjait, én pedig egy fülig érő mosollyal bújtam hozzá. Boldog voltam, hogy újra a közelemben érezhettem őt.-Bejössz?-motyogtam a mellkasába, de nem voltam hajlandó elengedni őt, mire Samuel felkuncogott, és felemelve engem besétált a házamba.

-Szia.-mosolygott rám, miután letett engem a földre. Pirulva hajtottam le a fejem, és inkább a kezét megfogva az emeletre vezettem. Ma a szüleim nem voltak otthon, de nem is ezért hívtam át Samet, hisz most már bátran álltam volna Sam mellé a párjaként a szüleim előtt is. Egyszerűen csak szerettem volna, ha velem van, s úgy láttam, hogy ez ellen neki sincs semmilyen kifogása.

Amint beértünk a szobámba, közel húzott magához, és egy apró puszit nyomott ajkaimra, amit egyre több puszi követett. Végül megcsókolt engem, s csókunk közben egyszerre dőltünk le az ágyra. Miután elváltunk, egymásra mosolyogtunk, Sam pedig megsimította az arcomat.

Percekig csak néztük egymást, mintha egyikőnk sem tudna betelni a másik látványával. Velem mondjuk pontosan ez volt. Olyan szerelmesnek éreztem magam mint még soha. Hisz mindvégig oda voltam Samuelért, de ez az érzés most a legintenzívebb, ugyanis itt van mellettem, engem csókol, engem szeret.

Sosem gondoltam volna, hogy ez az egész kettőnk között valaha is összejöhetne. Olyan reménytelennek gondoltam, a végén már azt éreztem, hogy talán feladom, de szerencsére az érzéseim Samuel iránt nem tompultak, sőt. Amint messzebb kerültem tőle, még jobban felerősödtek.

Csak néztem őt, és hiába tudtam, hogy ez a valóság, még is attól tartottam, hogy bármelyik pillanatban véget érhet. Féltem attól, hogy egy szempillantás alatt mindent elvesztek, és semmim sem maradt. Samuel hirtelen megsimította az arcomat, én pedig visszatértem hozzá a gondolataim tömkelegéből. Nyomott egy puszit a homlokomra, és kozelebb húzva magához, szorosan átölelt.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?-kérdezte, az én szívem pedig ezerrel kezdett dobogni.

-Tudom.-bújtam hozzá olyan közel, amennyire csak tudtam.-Én is nagyon szeretlek.-néztem fel rá mosolyogva, ő pedig kihasználva a helyzetet egy puszit nyomott az ajkaimra. Ismét elpirulva a mellkasába bújtam, hogy ne lássa az arcomat, de az volt az érzésem, hogy ő pontosan tudja mennyire zavarba tud hozni egyetlen apró tettével is.

Az egyik tincsemet kezdte csavargatni, én pedig mosolyogva élveztem az érintéseit. Olyan boldog voltam, s azt kívántam, hogy bárcsak örökre tartana ez a pillanat. Szerettem volna életem végéig így maradni Sammel. Gondtalannak és felszabadultnak éreztem magam, s bevallom, hogy ezt a két érzést már nagyon régen nem éreztem, és nagyon hálás voltam Samnek, hogy újra megélhettem ezeket az érzelmeket.

-Nem vagy éhes?-kérdeztem rá, amikor már majdnem elnyomott engem az álom.-Ha gondolod készíthetek neked valamit.

-Nem kell.-suttogta.-Pihenj csak!

-De ha éhes vagy, akkor szívesen csinálok valami kaját. Nem vagyok fáradt.-néztem fel rá, ő pedig mosolyogva bólintott egyet, mire mindketten kikeltünk az ágyamból, és lesétáltunk a konyhába.