Block out [BEFEJEZETT]

35.rész

Mikor reggel felébredtem, az első dolog, amit észrevettem, a mellettem szuszogó fiú volt, aki felém fordulva, kisimult arccal aludt. Sokáig elmerengtem már-már égbekiáltó szépségével és tökéletességével, s önkénytelenül is arca után nyúltam, hogy megsimíthassam azt.

Ijedten húztam el a kezemet az arcáról, ugyanis érintésemre kicsit mocorogni kezdett, én pedig attól féltem, hogy felébreszteném, így inkább békénhagytam őt. Mosolyogva néztem az arcát, s alig tudtam betelni a látvánnyal, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy Samuel nálam aludt el, ez pedig bármikor kitudódhat.

-Sam.-kezdtem simogatni az arcát, de semmit sem reagált rá.-Samuel, ébredj!-túrtam bele a hajába, és kissé megrázogattam a vállát. Samuel halkan felmordult, de aztán mintha mi sem történt volna aludt tovább.-Fel kell kelned, Sam!-suttogtam.

-Miért?-kérdezte álmos hangon, a szemét azonban nem nyitotta ki.

-Bárki bejöhet a szobámba.-mondtam, de nem úgy tűnt, mint akinek nagyon felkeltette volna az érdeklődését, így folytattam:-És ha itt találnak téged nálam, abból nagy baj lehet.

-Senki sem fog ide bejönni.-kezdte nyitogatni a szemeit, és amint tekintetünk találkozott, elmosolyodott, és egy apró puszit hintett az ajkaimra. Megbabonázva néztem rá, de aztán ismét eszembe jutottak a kételyes gondolataim.

-Samuel, muszáj.-néztem rá.-Tényleg bárki benyithat ide. Szerinted mit fognak szólni ahhoz, ha reggel téged az ágyamban találnak velem együtt?

-Hm, nem is tudom.-nézett rám egy fülig érő vigyorral, mire mosolyogva megforgattam a szemem.

-Sam, kérlek.-néztem rá.-Én nagyon félek, hogy lebukunk.-zavaromban a párnát kezdtem birizgálni, mire Samuel óvatosan a karomra simított, én pedig felnéztem rá.

-Akkor lebukunk.-mondta biztatóan.

-De nem így.-sóhajtottam.-Én csak... nem akarom, hogy így találjanak ránk. Egy ágyban. Érted?-emeltem rá a tekintetemet, mire mintha Samuel is rájött volna, hogy miért nem akarom, hogy így nyisson ránk valaki. Lemondóan felsóhajtott, de aztán fejét visszaejtette a párnára.

-Nem akarok visszamenni a szobámba.-nyavajgott, mire felkuncogtam, és óvatosan megsimítottam az arcát.

-Hát muszáj lesz.

-Miért akarod ennyire, hogy elmenjek?-ráncolta a szemöldökét.

-Én nem akarom, hogy elmenj.-ingattam a fejem, Sam pedig kíváncsi szemekkel vizslatott engem.-De ha nem akarjuk, hogy rájöjjenek, akkor nem szabadna itt lenned.

-Tudom.-sóhajtott, és közelebb mászva hozzám, fejét a nyakhajlatomba fúrva, ezzel a tettével pedig nevetésre késztetett engem.-Tényleg muszáj elmenennem?

-Samuel!-rivalltam rá nevetve, mire ő is felnevetett, és lassan kikászálódott az ágyból.

-Jól van, asszony!-nevetett, és az ajtó felé kezdett sétálni, de még mielőtt kinyitotta volna azt, megtorpant, és megperdülve a tengelye körül, felém kezdett sétálni.

Én csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, mert nem pontosan tudtam, hogy mi a szándéka, de amikor Sam óvatosan felém mászott és megcsókolt, én is mosolyogva csókoltam őt vissza.

-Akkor szia.-mosolygott rám még utoljára, és sietősen elhagyta a szobámat. Teljesen vörös fejjel takaróztam be, és megpróbáltam irányítani a szívverésemet, de nem nagyon sikerült, így csak vártam, hogy kissé lecsillapodjon a hangos dübörgés, ami belőlem hallatszott.

Mégis, hogy lehet valaki ilyen aranyos és zavarbaejtő is egyben? Sam egyáltalán tudja, hogy mit művel a szívemmel, amikor megcsókol vagy csak szimplán rám néz, azokkal az igéző szemeivel? Nagyon remélem, hogy tudja. Vajon én is ilyen érzelmeket váltok ki belőle?