Block out [BEFEJEZETT]

49.rész

Thought something was missing, we were too different
Baby, I'ma looking back now
And I really should've worked it out
Yeah, I really should've worked it out

(...)

Now I understand that we're better together  

Nevetve léptünk be a házunk ajtaján, azonban amikor megláttuk a szüleimet karbatett kézzel, szigorú tekintettel állni előttünk, abban a pillanatban lehervadt a mosoly mindhármunk arcáról.

-Öhm, sziasztok.-köszöntem egy kicsit összezavarodva. A szívem ezen a napon már vagy ezredszerre kezdett el eszeveszettül dobogni, mert úgy érzem, hogy a szüleim rájöttek, hogy hol voltunk.

-Megmagyaráznátok a mai napot?-nézett ránk apa szigorúan. Mindig is egy nyugodt ember volt, nagyon nehezen lehetett kihozni a sodrából, de amikor ez megtörtént, tartani kellett tőle. Azt hiszem, most sem más a helyzet.

-Apa, meg tudom magyarázni.-kezdte Mike, mire próbáltam neki jelezni, hogy hagyja abba, de nem figyelt rám.-Az egész az én hibám.

-Persze, hogy a te hibád! Fiam, neked teljesen elment az eszed?-kérdezte apa ingerülten, mire mindhárman lefagyva figyeltük őt.-Verekedsz az iskolában? Eddig semmi gond nem volt veled, és gimnazista korodban kezded el csinálni a gyerekesebbnél gyerekesebb dolgokat?-folytatta, mire mindhárman megkönnyebbülve sóhajtottunk fel. Én azt hittem, hogy apa megtudta, hogy Mike milyen közegbe keveredett bele, de szerencsére csak a sulis dolgokról volt szó.

-Igen, tudom.-mondta Mike lehajtott fejjel.-Sajnálom.

-És méghozzá a legjobb barátodat?-szólalt meg végre anya is.-Te jól vagy, Sam?

-Persze, semmi bajom, és már megbeszéltük a dolgokat.-karolta át Mike vállát, és a szüleimre mosolygott.

-Akkor jó.-mosolyodott el anya.-Nem szerettem volna, hogy ennyi évnyi barátság csak úgy tönkremenjen köztetek. Gyertek, csináltam sütit, vegyetek belőle!-invitált minket a konyhába, mire villámgyorsasággal siettünk a helységbe, hogy megehessük a nekünk kikészített sütit.

-Ez akkor sincs rendjén.-sétált utánunk apa a fejét ingatva.-Tudnotok kell, hogy nem állhattok le csak úgy verekedni bárhol, főleg nem az iskolában.

-Apa, most úgy beszélsz, mintha minden pillanatban verekednének. Egyszeri eset volt, és csak rosszkor, rossz helyen történt.-vontam meg a vállam a fiúk védelmére állva.

-Rendben.-egyezett bele ő is.

-Mi most felmegyük.-kaptam fel a tányért, amin a csokis sütik sorakoztak, és a fiúkkal együtt az emeletre siettem. Végül úgy döntöttünk, hogy Mike szobájában fogjuk lopni a napot, így mindhárman a testvérem ágyán elhelyezkedve kezdtük enni a finom sütiket, miközben Mike valami irtó szar horrorfilmet indított el a laptopján.

Miután elfogyaszottuk a kaját, mindannyian a filmre koncentráltunk. Samuel hirtelen átkarolt engem, én pedig szorosan hozzábújva átöleltem őt. Éreztem Mike tekintetét magunkon, és nem tudtam eldönteni, hogy most örül-e nekünk vagy nem tetszik neki, amit lát.

-Tudjátok, sajnálom, hogy mindenáron szét akartalak titeket választani, csak egyszerűen úgy éreztem, hogy Sam teljesen elhanyagol engem miattad.-nézett rám Mike, én pedig egy apró mosolyt engedtem meg felé.-De most már értem, hogy miért viselkedett így, hiszen azért, akit szeretünk bármire képesek lennénk.-mosolyodott el elgondolkodva, mire hitetlenül vigyorogva néztem rá Samre.