Sziasztok! ♥ Remélem, hogy mindenkinek tetszett a könyv befejezése, és, hogy nem okoztam senkinek csalódást a végével. Megpróbáltam mindent beleadni, de nem szerettem volna túlságosan rágörcsölni, mert azt tudtam, hogy akkor tényleg elrontottam volna.
Nem akartam egy elcsépelt véget, szerettem volna, hogy egyedi legyen, ami nem biztos, hogy sikerült, de most elégedett voltam a munkámmal, ami valljuk be, nagyon ritkán van. Nyilván vannak olyan részek, amiket jobban is megírhattam volna, de így visszatekintve már nem javítottam rajtuk, hisz mindegyik részben láttam magamat és az érzéseimet.
Márciusban kezdtem írni, ami már több mint egy fél éve volt, és merem állítani, hogy egy ember fél év alatt is nagyon sokat tud változni. Változnak az érzései, a gondolatai, a véleményei, a világnézetei, így mindent hagytam úgy, ahogy azt akkor megírtam, és nem bántam meg.
Szóval ezzel a résszel szeretnék nektek elmondani pár érdekességet a könyvről és magáról a történetről. Remélem, hogy olyan tényeket fogok elmondani, amik érdekelnek titeket, és ha véletlenül kihagynék valamit, vagy ha bármi érdekelne titeket a könyvvel kapcsolatban, akkor nyugodtan írjatok nekem kommentben vagy privátban. Szívesen válaszolok mindenkinek.
1. tény: Szerintem többen is észrevettétek, hogy Beca életében a barátok nem mindig játszanak fontos szerepet. Ezt azért szerettem volna érzékeltetni (ha sikerült), mert nem minden barátság örök, és nem minden barátban lehet megbízni. A barátok nem mindig állnak mellettünk a bajban. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne barátkozzatok, hisz nekem is vannak nagyon jó barátaim, egszerűen csak rá szerettem volna világítani a néha szomorú valóságra.
2. tény: A könyvben Beca apukája sem kapott túl sok reflektrofényt. Ez szintén azért van, mert az én életemben sem tölt be fontos szerepet az apukám. Régen nehéz volt erről beszélnem, de a szüleim válása óta kilenc év telt el, én pedig hét éve nem láttam az apukámat. A könyvben szerettem volna, ha Becának lenne normális családi háttere, éppen ezért itt-ott beletettem egy-két részbe az apát, de nem szerettem volna, hogy túl sokszor legyen benne a könyvben.
3. tény: Van egy olyan rész a könyvben, ahol Becát megvigasztalja az apukája. Igen, ez egy nagyon szép gesztus volt, mindenképpen szerettem volna egy ilyet is beletenni a sztoriba, ha már egyszer az apukája is ott lakik velük, de főleg csak az én vágyaim és gondolataim voltak kivetítve.
4. tény: Általában Becának olyan kedve volt, mint amilyen nekem volt írás közben. Nagyon sok tulajdonságomat beépítettem Becába, és inkább az én másomra képzeltem el őt, de még így is megpróbáltam néha más érzelmekkel és tulajdonságokkal felruházni a szereplőt.
5. tény: Nekem is van egy idősebb fiútestvérem, csakúgy mint Becának, csak nálunk annyi a különbség, hogy hét és fél év van köztünk. Azért szerettem volna, hogy Beca és Mike egy iskolába járjanak, mert én mindig is arra vártam, hogy a saját testvéremmel egy iskolába járjunk, de ez a korkülönbség miatt nem jött össze.
6. tény: Nagyon sokszor közvetítettem az én gondolataimat és vágyaimat Becán keresztül. És mindig nagyon sokat segített nekem, hogy kiírhattam magamból a fájdalmaimat, gondjaimat.
7. tény: Sokszor nehéz volt úgy megírni egy-egy részt, hogy nem voltam szerelmes. Pár hónapig nem tetszett nekem senki, és nem is voltam szerelmes, így pedig nehezebb leírni és kifejteni azt a bizonyos érzést. Nyilván akkor a legkönnyebb, ha az ember érzi, de most a végére engem is elért az érzés, így sokkal könnyebb volt megírnom ezeket a romantikusabb részeket.
8. tény: Samuelt az elején egy fiúról mintáztam, de aztán az érzéseim változtak, és onnantól kezdve nem sokszor írtam le, hogy hogyan is néz ki Samuel.
YOU ARE READING
Block out [BEFEJEZETT]
Romance-Most ezt tényleg egy hülye játék miatt csinálod?-néztem a kezére, ami még mindig az én karomat szorította. Lehajtva a fejét, engedett a szorításán, de még mindig nem eresztett. -Nem csak egy hülye játék miatt csinálom, jó?-csattant fel. *** -Samue...