Block out [BEFEJEZETT]

18.rész

Visszafolytott nevetéssel néztem a kissé dőlöngélő fiút, aki a hasát fogva kullogott mellettem. Éppen most szálltunk le egy eléggé gyomorforgató hullámvasútról, s bár nekem csak egy kicsit fájdult meg a gyomrom, Jack eléggé rosszul lett tőle. Pedig én mondtam neki az elején, hogy nem kell felszállnunk rá, mert kinézetre is elég félelmetesnek tűnt, de Jack nem hagyta veszni a büszkéségét, így felszálltunk rá.

Látva az arcát, halkan felkuncogva megálltam és szembefordultam vele. Megeresztett felém egy mosolyt, de eléggé el volt sápadva.

-Hányni fogok.-nyöszörgött fájdalmasan, mire óvatosan megragadtam a karját és magahmoz húztam egy ölelésre. Halkan felnevetett, de aztán óvatosan elhúzódott tőlem.-Le foglak hányni téged.-engedett meg felém egy apró mosolyt, én pedig megforgattam a szemem és ismét megöleltem.

-Nem fogsz.-jelentettem ki és a hátát simogattam, hátha így enyhül a fájdalma. Lassan ő is visszaölelt engem, de mivel nem akartam, hogy azt higgye ezzel nyomulni akarok rá, még utoljára megsimítottam a hátát és elálltam tőle.

-Köszi.-mosolygott rám bágyadtan.

-Micsodát?-kérdeztem, mert azért nem vagyok varázsló, hogy egy öleléstől minden baját elállítom Jacknek.

-Már csak egy kicsit émelygek.-mondta kissé feldobódva.

-Szerintem nem miattam.-mosolyogtam rá és megfordultam, hogy üres lócát keressek, de olyan sokan voltak körülöttünk, hogy egy üres lócát sem láttam, sőt.

-Szerintem meg miattad.-vágott vissza mosolyogva, mire csak legyintettem egyet, de tudtam, hogy csak kedveskedni akar. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, leültem a fűbe, mert úgy éreztem, a lábaim annyira elfáradtak, hogy nem bírják sokáig. Jack felnevetett, de aztán lehuppant mellém és a füvet kezdte kinyúzgálni.

-Egyébként.-szólalt meg egy idő után.-Miért nem akartad, hogy érted menjek?

-Miért?-néztem rá, mire zavartan lehajtotta a fejét.

-Csak kérdeztem.-emelte fel a kezeit védekezően, de közben egy mosoly bujkált a szája sarkában.

-Mike és Samuel miatt.-sóhajtottam.-Mindenbe beleszólnak és most amúgy sem beszélek velük. Nem akartam, hogy miután hazaérek kivallassanak. Vagyis amitől még jobban féltem az az volt, hogy ha eljössz értem, akkor téged vallatnak ki.

Jack hangosan felnevetett, aztán a fejét kezdte ingatni.

-Csak féltenek téged.-sandított rám mindenttudóan, mire megforgattam a szemem.

-Néha Mike is túlzásokba esik, de tőle elfogadom, mert a testvérem. Azonban Samuelből már tényleg elegem van. Úgy járkál a házunkban, mintha ott élne. Basszus, felkelek és a konyhában találom őt, ahogy reggelizik.-felháborodottan gesztikuláltam a kezemmel, hogy Jack is megértse mennyire idegesít ez a helyzet. Furán összevonta a szemöldökét, aztána földet kezdte szugerálni.

-Eléggé idegesítő lehet.-bólintott, nekem adva igazat.-És tényleg olyan sokat van nálatok?

-Aha.-bólogattam.-Lassan már be fog telni az a bizonyos pohár.

-Nem tetszik ez nekem.-morogta az orra alatt és épp rákérdeztem volna, hogy mire értette, amikor hirtelen témát váltott.-Mindegy. Inkább csináljunk valamit, vagy beszéljünk valami másról.

-Oké.-egyeztem bele, de semmilyen ötletem sem volt.

-Éhes vagy?-kérdezte, mire elmosolyodtam. Lassan bólintottam egyet, ő pedig felpattant a földről és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen. Mosolyogva fogadtam el a kezét, és miután felhúzott engem a földről, nekiütköztem a mellkasának, ugyanis nagy lendülettel húzott fel a földről. Jack halkan felkuncogott, én pedig teljesen elvörösödve húzódtam el tőle.