Block out [BEFEJEZETT]

10.rész

A hétfő reggelek az életem azon részei, amik teljes mértékben elrontják a kedvemet és elveszik tőlem az összes életkedvemet. Már ami megmaradt belőle. A kellemes hétvégék után mindig nagyon rossz újra az ébresztőm idegesítő hangjára ébredni, azonban a mai reggel más volt mint a többi. Máshogy éreztem magamat.

Nem tudtam eldönteni, hogy miért volt ez így, azonban miután a gondolataim bejutottak a fejembe, azonnal rájöttem, hogy miért éreztem máshogy magamat. A hétfő reggelek körül forgó gondolataimat átváltotta a suli szépfiúja, Sam. Persze, ki más! Amióta megláttam őt, az életem csakis róla szól.

A múltkori történtek miatt nem hagytam, hogy a gondolataim újra felerősödjenek és átvegyék felettem a hatalmat, ezért mielőtt még túlságosan is belemerültem volna az elmélkedésbe, inkább kiszálltam az ágyamból és a fürdőszobába sétáltam. Nem akartam megint rohanni mint a múltkor.

Miután elkészülődtem a fürdőszobában, magamra kaptam egy világos rózsaszín színű csőnadrágot és egy fehér rövidujjút, majd a táskámat a hátamra kapva lesiettem a lépcsőn. Az egész földszint üres volt, egyedül a nappaliból szűrődött ki a tévé hangja. Besétáltam a helységbe, ahol Mike egy kosármeccset nézett és ahogy láttam, eléggé ideges volt.

-Mike.-kezdtem, de nem figyelt rám.-Nem kéne suliba mennünk?

-Shh.-pisszegett le azonnal, mire sértődötten lehuppantam mellé. Olyannyira csak a meccsre koncentrált, hogy alig pislogott, s mikor láthatólag a kosárcsapat akinek drukkolt elvesztette a meccset, idegesen felpattant és kinyomva a tévét, bosszúsan a konyhába sietett.

-Mike ne hisztizzél már, iskolába kell mennünk!-toporogtam, mire még mindig durcásan visszajött és velem együtt felvette a cipőjét. Az autójába behuppanva próbáltam komunikálni vele, csakhogy elég nehéz volt, tekintve, hogy alig szólalt meg.

-A meccseket nem este szokták adni?-kérdeztem, miközben Mike beindította a kocsit.

-De.-válaszolta és lassan elindultunk.-Ez most ismétlés volt, mert a tegnapiról lemaradtam.

-És most tulajdonképpen mi a baj?

-Eléggé bénák voltak és ez felcseszett. Az egyik kedvenc csapatom, erre meg elvesztik a meccset, olyan apró hibák miatt, mert figyelmetlenek voltak vagy megbotlottak.-bosszankodott tovább, mire elnyeltem a kikívánkozó vigyoromat. Sosem értettem, hogy a fiúk, hogy tudják ilyen hamar felhúzni magukat ilyen apró dolgokon. De az is feltűnt, hogyha idegesek, tovább hergelik magukat. Fiú logika.

A sulinál leparkolva kiszálltam a testvérem kocsijából és inkább udvariasan bevártam, hogy ne tűnjek bunkónak, de amint Mike is kiszállt, szélsebesen indult Samhez, aki a suli bejáratánál várta őt, engem pedig szépen ott hagyott.

Lassan kullogtam be az iskola ajtaján és megjegyzem, nagyon nehéz volt úgy elmenni a fiúk mellett, hogy egyszer se pillantsak rá Samre. De sikerült. El kell felejtened őt. Akármilyen kedves és jó fej volt velem szombaton. Akármennyire is tetszik nekem. Ezeket félre kell tennem, hisz barátnője van. Nem is akármilyen!

Ők az álompár. A tökéletesség megtestesítői. A kosárcsapat kapitánya és a pompom lányok vezetője. Mi kell még? Tökéletesek úgy, ahogy vannak. De még tökéletesebbek együtt. Kit áltatok? Skylar úgy néz ki, mint Gigi Hadid egy kicsivel fiatalabb változata, Samuelt pedig nem is részletezném. A ég szerelmére még a keresztnevük is ugyanazzal a betűvel kezdődik! Hát ők tényleg nagyon egymásra találtak.

Én pedig? Nem azzal van gond, hogy olyan csúnya lennék, vagy ilyesmi, csak egyszerűen be kell valanom, hogy az ifjabb Gigi Hadid sokkal szebb nálam, nekem pedig félre kell állnom, hisz Samuelnek ő jön be, nem én.