Block out [BEFEJEZETT]

13.rész

Reggel az ébresztőm hangjára riadtam fel és sietősen kinyomtam azt, mert úgy éreztem, ha egy másodpercnél is tovább szól, pszichiátriára kerülök. A szememet törülgetve ültem fel fekvő helyzetemből, s a fürdőszobába csoszogtam, ahol készülődni kezdtem.

A szobámba visszaérve magamra kaptam egy bordó szoknyát és egy fehér rövidujjút, ugyanis holott már szeptemberben járunk, még mindig meleg van kint. Lesiettem a lépcsőn és köszöntem Mikenak, aki épp reggelizett.

-Kinek akarsz ennyire tetszeni?-kérdezte anélkül, hogy rámnézett volna, mire összevontam a szemöldököm és megtorpantam.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem értetlenül és leültem vele szembe.

-Sosem szoktál szoknyát hordani. Vagyis egyszer-kétszer.-rántotta meg a vállát.

-Kihasználom azt, hogy még meleg van. Hosszútávon ez már nem lesz így.-magyaráztam, mire Mike bólogatni kezdett, de nem úgy tűnt, mint aki ezt az egészet elhinné nekem. Annyiban hagytam a dolgot, mert semmi olyasmiről nem volt szó, hogy valakinek így szeretnék tetszelegni.-Mikor fogunk menni?

-Mehetünk most is, ha gondolod.-rántott vállat, mire bólogatni kezdtem, s miután mindketten felvettük a cipőinket, beszálltunk Mike kocsijába.

-Egyébként mi volt tegnap azután, hogy felmentem a szobámba?-kérdeztem halkan, miközben elindultunk.

-Nem sokkal utána Sam is hazament, de előtte eléggé ideges volt. Elkezdte magyarázni nekem, hogy nem akart rosszat, meg, hogy téged sem akart megbántani.-mesélte Mike, de közben az útra koncentrált.

-Persze.-kezdtem bólogatni gúnyosan.-Mindig az fogja a legtöbb rosszat okozni, aki nem akarta.

-Tudtam, hogy ezért beszélgettél Camilaval.-markolta erősen a kormányt. Épp válaszoltam volna, de megérkeztünk a sulihoz, így miután Mike leparkolt, az autóból kiszállva folytattuk a beszélgetésünket.

-Hát nem pontosan.-mosolyodtam el.-Azt hiszem, hogy barátok lettünk.-idő közben megérkeztünk a suli bejáratához, ahol Sam zsebretett kézzel várta Mikeot. Nem néztem a fiúra, vagyis nem néztem az arcára, így csak gyorsan elköszöntem Miketól és besiettem az épületbe. A szekrényem felé vettem az irányt, út közben pedig összetalálkoztam Camilával.

-Szia.-köszönt ő elsőnek és nagyon meglepett azzal, hogy ölelésbe húzott. Mosolyogva visszaöleltem őt.-Nem láttad Daisyt?

-Nem láttam.-ingattam a fejem és folytattam utamat, de most már Camilával együtt.-Lehet, hogy már az osztályban van.

-De kár, hogy nem egy osztályba járunk.-szomorodott el azonnal.-Sokkal jobb lenne, mert az én osztályomnak szinte levegő vagyok. Hihetetlen, hogy Skylar mennyire be tudja őket folyásolni.-ingatta a fejét.

-Skylar csináljon, amit akar.-próbáltam egy kis önbizalmat vinni Camilába.-Legyen csak boldog a seggfej kosarasával. Megérdemlik egymást.

-Igazad van.-kezdett hevesen bólogatni és miután kivettem a könyveimet az első órámra együtt indultunk el a folyosón, ugyanis majdnem egymás mellett van az osztályunk. Örültem, hogy ismét egy újabb barátra tettem szert, és annak is örültem, hogy a barátot Camila személyében találtam meg. És persze Daisy-ében.

Úgy éreztem, hogy azzal, hogy egy kis lelket öntöttem Camilába, magamon is segítettem. Segítettem megértetni magammal, hogy Samuel egy olyan fiú, aki soha nem akarna tőlem semmit. Egy olyan fiú, akit sosem kaphatok meg. Egy olyasvalaki, aki nem tudna senkiért sem megváltozni. És ismét elvesztegetett idő az, amit rá pazarlok.

○ ○ ○

Éppen az ötödik órámról igyekeztem kifelé, ugyanis ebédszünet volt. A szekrényemhez érve, kinyitottam azt, és rendezgetés nélkül bevágtam oda a könyveimet, mikor hirtelen valaki oldalról becsapta a szekrényemet, én pedig ijedten kaptam felé a tekintetem. Samuel a tekintetével szinte ölni tudott volna, mire nyeltem egyet, s lehajtottam a fejem, mert nem mertem a szemébe nézni.