Block out [BEFEJEZETT]

6.rész

Miközben egyre erősebben próbáltam magamtól ellökni a még most sem tágító fiút, hirtelen megörültem, hisz eltávolodott tőlem, s már azt hittem, hogy észrevette, én ezt nem akarom. Felsikítottam, amint megláttam, hogy nem magától lépett el mellőlem.

Samuel ebben a pillanatban összeszorított ököllel támadt Lucasnak, aki az ütéstől elvesztette az egyensúlyát és a földre esett. Azt hittem, hogy Sam itt befejezi, de pont az ellekezője történt. Ismét nekirontott a fiúnak, aki bár próbált felállni és visszatámadni, próbálkozásai mind mind sikertelenségbe trokollottak.

-Sam!-kiáltottam fel, és megpróbáltam a két fiú közé furakodni, hisz senki sem érdemel ilyen nagy büntetést. Még mielőtt újra lesújtott volna Lucasra, megragadtam a karját, és megpróbáltam visszatartani, azonban egy idő után észrevettem, hogy erőlködnöm sem kell. Sam magától leállt.

-Normális vagy?-kérdeztem tőle idegesen, és leguggoltam Lucashoz, aki még mindig a földön feküdt.

-Most nem én vagyok a rosszfiú!-kérte ki magának Sam dühösen, szemei pedig szinte szikrákat szórtak Lucasra. A földön fekvő fiú lassan felállt, és farkasszemet nézve Sammel, leporolta magát, s ekkor én is felegyenesedtem.

-Bocs, de nem én vertem arcon egy másik embert.-mondta gúnyosan Lucas, Samnek pedig türtőztetnie kellett magát. Lucas minden egyes szavával Samuel idegein ugrándozott.

-Beca nem akart veled csókolózni.-jelentette ki Samuel úgy, mintha én ott sem lennék.-Most azon gondolkodom, hogy vagy nem vetted észre, vagy észre vetted, csak nem foglalkoztál vele.

-És mire jutottál?-kérdezte Lucas egy idegesítő mosollyal az arcán, mire Samuelnek újra ökölbe szorult a keze.

-Arra, hogy egy görény vagy. Csak magaddal foglalkozol.-ingatta a fejét, tekintetéből pedig olyan düh sugárzott, hogy még én is félni kezdtem tőle, holott nem is rám volt ideges.-És ha nem jövök utánatok? Mit csináltál volna?

-Akármit is, az nem a te dolgod.-folytatta a vitát Lucas, mire Sam már épp indult volna, hogy ismét beszínezze Lucas arcát, amikor megszólaltam.

-Elég!-szóltam kissé erélyesebben, mire mindketten rám kapták a tekintetüket. Mintha csak most realizálták volna magukban, hogy én mindvégig ott álltam.-Úgy beszéltek, mintha én itt sem lennék. Elég ebből! Lucas jobb lenne, ha most elmennél, és légy szíves, hagyj engem békén!

-Én nagyon saj...-kezdte volna mondani, de ketten is felszólaltunk, hogy félbeszakítsuk.

-Nem érdekel, Lucas! Nagyon rosszul esett, amit csináltál.-hajtottam le a fejemet, és már csak egy halk szusszanást, utána pedig távolodó lépteket hallottam. Hirtelen hideg ujjakat éreztem meg a karomon, mire azonnal beleborzongtam Samuel érintésébe.

Óvatosan az állam alá nyúlt, hogy felemelhesse a fejemet, ezzel arra kényszerítve engem, hogy a szemébe nézzek. Tényleg kényszerített? Ugyan, dehogy, minden vágyam az volt, hogy ismét belenézhessek azokba a gyönyörű őzikeszemekbe. Lágyan elmosolyodott, azzal próbálkozva, hogy engem is felvidítson. Én is elmosolyodtam, mire vigyorogva megragadta a derekamat és egy szoros ölelésbe húzott.

Mélyen beszívtam bódító illatát. Finom férfiparfüm illata volt, de mégis éreztem mellette mást is. Nem tudtam megállapítani, hogy mi az, de teljesen elaléltam tőle. A derekát szorítva, fejemet a mellkasába fúrtam, ő pedig a hajamat kezdte simogatni. Olyan idilli volt ez a pillanat, hogy azt akartam, soha ne érjen véget.

-Jól vagy?-suttogta Sam, miközben óvatosan eltolt magától.

-Igen.-suttogtam én is. Valójában nem tudom miért suttogtunk. Talán csak azt akartam, hogy tudja, minden mondatomat neki szánom. Nem tudom. Így jobb volt.-Azért jól elintézted.-mosolyodtam el, mire zavartan beletúrt a hajába.