Mennyei pokol

¤· I. karc: Without happiness ·¤

Mint madár az égen repülj magasan amíg lehetséges, mert az élet szélviharokat lök eléd olykor, amiből nem biztos, hogy kitudsz bújni  még akkor is, ha igazi túlélőnek szàmítasz, mert ez olyan erősségű fàjdalmat közvetít feléd, amit  nem tudnád elviselni hosszútávon.
Ne hagyd, hogy valaki, vagy valami letörje a szàrnyaidat.
Küzdj!
Élj!
Tartsd magadban a lelket, mert a màsik véglet nem kecsegtet jóval, mint azt mutatja. Jegyezd meg! Látszat néha csal...

~ ·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·
                           ¤¤¤
~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~

Temetés....
A világon a legrosszabb dolog, mikor egy olyan rendezvényen kell részt venned, ami egyenlő a pokol legmélyebb bugyrával, főleg ha te is érintett vagy a dologban, mivel te vagy a hozzátartozó, akinek muszáj ott lennie akármilyen mély depresszió, gyász, vagy éppen lelkisérülés éri, ami megakadàlyozza mindenben a cselekvéssel kapcsolatban.  Mert egy hozzátartozónak kell tűrnie, jó pofát vágni az egészhez a vendégek előtt, mivel ők is "osztoznak" a fájdalomban.
Igen, ez nevezik álcának. A legtöbb rokon aért jön, hogy jól lakjon, pletykázzon, olykor egy- egy részvétet mondjon a hozzátartozóknak, akik szelíd mosollyal nyugtázzák  "kedvességüket", amik csak felületes, általános jó módori etikettek, amit születésünkor mindenkibe beleültetnek. Àrtatlan dolognak tűnhet, de mégis itt kezdődnek a problémák, amit senkise hinne, pedig onnan indul az egész. Mások akarata szerint cselekszünk, mert azt az agyunk úgy raktározza el, hogy az jó, pedig a ha lényegre látnánk, akkor megláthatjuk mi is a valóság minden mögött.

De eltértünk az eredeti témánktól eléggé.
Mindenki számára hatalmas megterhelést jelent ezen megjelenni még akkor is, ha erősnek mutatják az emberek magukat. Mindenkinek van egy gyenge pontja, amiben, ha csorba esik, akkor minden összedől, amiben annyira hitt. Ha valaki azt mondja, hogy őt soha semmi nem hatja meg, akkor az a személy tuti hazudik.
Nem létezik olyan ember a Földön..

Én is ezt éreztem és el is hitettem magammal, hogy igaz mindaddig, míg nem jött el számomra a mélypont, ami azóta is tart. Mindenegyes apróságon, aminek örülnöm  kellene azon elkezdek bőgni, mint egy csecsemő, aki a cumiját akarja. Eddig is labilis volt az érzelmi hullámhosszom, de ez nagyon rossz irányba fejlődött. Nagyjából tudtam régen korrigálni, hogy ne mások előtt kelljen elsírnom magam, de máramár ez nem megy.
Lehullt a jéghideg páncélom, amivel védeni próbáltam magam minden rossztól...

Apuval a kapcsolatom valahogy jobb lett, mint volt, mivel igazság szerint csak mi vagyunk egymásnak, akik segíthetik átvészelni ezt a nehéz időszakot. Csak még én nem tudok úgy megnyílni előtte, mint azt szeretné... Ez eléggé nevetségesen és abszurdul hangzik, de ez a valóság, ami kegyetlen. Apunak cége van, ami egyenlő számunkra a jó móddal, de ezzel nagy árat kell fizetnünk.
Kevesebb időt van a családjával, mint a munkájával, mert nem könnyű egy céget csakúgy vezetni. Àldozattal és kemény munkával jár, amit legtöbbször a családtagok megsínylenek.
Mi is így jártunk, bár nem így akartuk...
Sose hibáztattam őt ez miatt, de azt hiszem, hogy előjönnek ezek a kis sérelmek, amiktől szintén nem tudok megszabadulni, amitől félek, mert bármikor kitörhetek egyszer váratlanul, amivel megbánthatom az illetőt. Vele nem akarom ezt, ezért küzdeni fogok, hogy tegyek ellene.

Ma is életunt fejjel keltem fel a szokásos karikàim társaságàban. Már meg se lepődten, hogy ez fogadott a tükörben. Mindennapos dolognak tekintem, de ma végig is mértem magam, hogy nézek ki.
Àltalános falfehérség, ami nem vàltozik egyik napról a másikra még akkor se, ha kimegyek a levegőre. Hullámos hajam a derekamat súrolja kócosan, és a szemem a szomorúságot tükrözi, mint aki lemomdott az élet minden öröméről. A valóságban ez így is volt.
Ha már temetésen kell részt vennem, akkor kezelésbe kéne vennem az arcom különböző szegleteit, főleg a szememet. Az valami gyatra.
Feltettem magamra egy kis sminket, ami annyit takart, hogy kihúztam a szemem és felraktam egy kevéske szempillaspirált, hogy azért maradjon meg a természetesség is. Miután végeztem ezzel felhúztam egy fekete harisnyát, egy fekete rakott szoknyát, egy háromnegyedesujjú, fekete, csipkés blúzt, és a magassarkús csizmámat, no meg a kalapomat, ami szàmomra elengedhetetlen kellék, ha elakarok bújni a dolgok elől.