Mennyei pokol

¤· IX. karc: Protecting·¤

-Ne szokj hozzá, hogy kedves leszek hozzád, de tudom milyen a családon belüli erőszak, ha valami szörnyű törtènik. Elèg neked azzal szembe nèzned, hogy saját magadnak ártasz, ami nem okoz nekem mulatságot. Ezèrt megkèrlek, hogy ne vagdosd magad, mert elszeretnèlek èn intèzni, nem buli ez ha te meghalsz mielőtt èn hozzákezdhettem volna bármihez is... Ez nem lenne fer velem szemben, Angyalom. Nem akarok idő előtt mindent lelőni, mert szeretnèm, hogy rettegjèl tőlem, mint mèg soha semmitől azelőtt. Ez az èn figyelmeztetèsem az öngyilkosságod felè.

Nem tudtam mit hozzászólni a dologhoz, mert ledöbbentett, amit mondott, főleg az utolsó mondatai, amik rendesen beleégették magukat az elmémbe viszhangot verve az eddig nyugodt kedélyállapotomban. Utálom ezt az érzést, amivel folyamatosan a markába tart Rowen. Mintha minden lépésemről tudna, amit megteszek, amint kiléptem a házunk ajtajából. Ettől feláll a szőr is a hátamon, és sokszor azt kívánom bárcsak ne találkoztunk volna vagy beszéltünk, mert azóta minden rosszabbra fordult, mióta vele találkoztam és ez felett nem tekinthetek el akármennyire is szeretnék, mert ez mégiscsak fura és ijesztő egybeesés, hogy mindenről tud, ami körülöttem történik, de azt meg nem hagyhatom, hogy könnyelműnek tartson, főleg, mert ez a kezemen egy vèletlen balesetnek a következménye, amihez semmi köze egyáltalán.

Vettem egy mély levegőt, és kitéptem magam a kézfogásából. Ennek következményeként leesett a vállamról a kabát, de legalább nem fog erősen, bár kissé megfújj az őszi szél, de az már nem baj az én esetemben. Már véget szeretnék vetni ennek az egésznek, de nagyon.

- Mostmár nem kell úgy tenned, mintha kicsit is érdekelne mi van velem. Köszönöm az eddigi segítségedet, de tudom, hogy az apám nem emelne rám kezet még akkor sem, ha kapok rossz jegyet, vagy csak csak csináltam valami rosszat. Mostmár semmi közünk egymáshoz, szóval tegyünk úgy, mintha nem is ismernénk egymást, és sétáljunk el egymás mellett egy rossz szó nélkül. Azzal nagyobb segítségemre lennél.- veszem fel a kabátom a földről, de abban a pillanatban a kabátommal együtt a kezem ismét Rowen tenyerében landol.

- Nekem te ne mond meg mit csináljak vagy mi lenne jó.- mondja félelmetesen komolyan a szemeimbe nézve.- Elmondtam neked, hogy ÉN döntök a kettőnk kapcsolatának további haladásáról. Nem értem ezen mi nem világos számodra, Angyalom. Azt hittem azért nagyobb koponyád van az ilyesmikhez.

- Rowen, engedj el!- ráncigálom a karom.

- Nem fejeztem be a mondandóm.

- Nem érdekel mit hadoválsz össze. Így is több levegőt kell szívnom veled egy légtérben, mint kellene.- hagyom figyelmen kívül a hülyeségét, mert csak azt mondana tanulva a legtöbb esetből.

- Mert szerinted nekem annyira élvezetes minden másodpercben összefutni veled. Olyan naiv vagy még a létezéshez is. Nem látod meg ki a rossz vagy a jó, és épp ez fogja a veszteted okozni. Azt hiszed mindenki körülötted csak a jót teszi, de meg kell valljam neked ilyen csak a mesékben létezik. A valóságban nemigen.

- És akkor te mi vagy??!- rivallok rá.- Te vagy a megtestesült jóság, mert egyszer segítettél nekem?! Nem érzed kicsit fellengzősnek ezt a dumát és hangnemet felém, mikor így viselkedsz, főleg, hogy mit tettél tegnap?! Eszednél vagy?!

- Tudom, hogy tetszett, Aves. Hallani lehetett a hangodon, mikor kiosztottál. Legalább csináltam neked egy nagyon szép, emlékezetes estét, amit soha nem tudsz elfelejteni.- elenged hirtelen, amitől azonnal hátrébb húzódok tőle, de közben majdnem elesek miatta.

- Az szerinted vicces, hogy az életemmel játszadozol szavak segítségével? Ez nagyon beteges.-borzongok meg a tegnapi telefonhívás emlékétől.