Mennyei pokol

¤· XI. karc: Illusion ·¤

Már felkészültem a halálra , de ekkor nem a földön landoltam, ahol a csillár darabokra tört, hanem egy védelmet nyújtó karban... És ez a kar nem másé volt, mint Rowen-é.

Úgy nèztem rà, mintha nem akarnám elhinni, hogy ez a valósàg, pedig az volt... Rowen vèdelmetnyújtó karjai közt. A leglehetetlenebb szituáció, ami velem valaha is történhetett egy olyan emberrel, aki mellesleg utál már kezdetektől kezdve. Igazàból ez az egèsz maga a kèplèkenység, ha jobban belegondolok. Sose gondoltam, hogy pont vele fogok ilyen helyzetbe lenni, aki kitűzte magànak cèlnak azt, hogy engem az őrületbe fog keretni bàrmi is annak az ára. Ez egyfelől inponàló számomra mint tény, hogy ennyit fáradozik èrtem. Mèg erre úgyse volt pèlda eddigi èlettapasztalataim alatt, szóval jól jön egy kis tapasztalat e tèren, DE NEM ILYEN!!!! Senkise szereti, ha minden pillanatban feltűnhet egy olyan szemèly, akit gyűlőlsz, főleg, ha az èn esetemet nèzzük. Plusz, minden embernek utàlok tartozni, de ez hatalmas szerencsétlenségem, hogy pont neki kell hàlálkodnom. Ez biztos a karma... Amiért úgy beszèltem Apuval... De akkor neki is kell bűnhődnie, mint nekem. Megbántott méghozzà elèg csúnyàn, amit nem tudok neki annak elnèzni,hogy felcseszès okozott. Ahhoz nagyobb bennem a büszkeség, hogy ilyem könnyen megbocsàssak. Neki. Képtelen vagyok az az igazsàg, és még egy jó ideig az leszek... Talàn, ha nem érzek bűntudatot a közelében majd akkor, de az a jövő zenéje és ismét nem ide illő gondolat.

Néztem és néztem, mint valami építeszeti csodát, pedig nem a kinézete fogott meg hanem a tette, amivel megmentette az életemet. Mint ahogy néhány perccel ezelőtt mondta ő is, hogy nem ment meg jóformán senkit sem, főleg, ha az a személy én vagyok. Ehhez képest más fordulatot vett minden esemény, és nekem ehhez kell alkalmazkodnom, ami annyiban módosul, hogy tartozok. Kamatostul neki.
Ahogy elgondolkoztam rajta láttam rajta is, hogy nem tudja mit miért tett, és próbál értelmet kibogarászni az eseményekből, de mint nekem neki se megy egyről a kettőre jutni.
A szemeiben a sárga íriszek elkezdetek dominálni, amitől mégjobban elfogott vele kapcsolatban a félelem, de leginkább a megválaszolatlan kérdések tárháza, ami egyre jobban bővült, mióta találkoztunk. Mintha ezzel a szempárral találkoztam volna ezelőtt...

- Köszi...- nyögtem a szavakat csöndesen, mert valahogy a sokkhatástól nem tudtam megszólalni rendesen.

- Hogy mondtad?- kérdezte felocsúdva a saját gondolatmenetéből. Ilyen alkalmakkor mindig elkap a pulykaméreg, hogy nem figyel rám az a személy, akinek mondom a dolgokat, de ez most merőben más volt. Más teshelyzet, más szituáció, más körülmények...

- Köszi... hogy megmentettél.

- Igen...

Az a jól ismert kínos csend telepedett ránk, amit minduntalanul próbálok elkerülni, ha valakivel beszélgetek. Én se tudtam hogyan hozzáállni a dolgokhoz, de nagyon zavart. Ilyen helyzetbe soha nem kerültem. Ez most számomra nagyon új.
Próbáltunk mindketten valami kommunikációt létesíteni kettőnk közé, de mindig az lett a vége, hogy valamelyikőnk zavartan elnézett. Rowenen például a belső vívódást véltem felfedezni, amit nem értettem és egyre jobban vonzott a dolog, hogy a saját kérdéseimre megkapjam a választ. Egyszóval, reménytelen helyzetbe kerültünk.

Miközben a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva egyszercsak valami erő folytán betörtek az ablakok, és ezer szilánkban csapódtak befelé az ablakkereten keresztül. Váratlan futótűzként terjedt be a "támadás" , így gondolkozás nélkül cselekedtem. Így esett, hogy kétségbeesetten próbáltam jobban hozzábújni Rowen-hez, aki védelmezően ölelt át a saját épségét kockáztatva ezáltal. A kegyetlen hangok fülrepesztő gyorsasággal csapódtak a teremben különböző felületeken. A félelem azonnal úrrá lett rajtam és azt kívántam magamban, hogy bár ez egy álom lenne, ahonnan feltudok ébredni hamarosan, így csak arra gondoltam, hogy Rowennek semmi baja ne essen miközben engem véd, de a hangok inkább erősödtek mintha kint orkánszerű vihar lenne. Az igazi apokalipszis hangulat elevendett meg másodpercek töredéke alatt.