Mennyei pokol

¤· VI. karc: Dangerous ·¤

Dühős voltam, vagyok, és azt hiszem leszek is egyetlenegy személyre, aki azonnal megutáltatta magát velem, mikor belépett azon a teremajtón, vagyis nem, mikor belépett az iskolának a kapuján. Sose voltam még ennyire mérges senkirese, ahogy a memóriàm nem csalatkozik. Egyetlenegy mondatával annyira feltudja bennem gyújtani a méreg és ellenszenv lángját, mint még soha senki. Ez akaszt ki a legjobban.
Hogy tudnak ebbe a felszínes, tapintatlan, bunkó parasztba azonnal beleszeretni a lányok? Vagy velem van a gond? Azt se értem miért engem választott potenciális jelöltnek arra, hogy a sodromból kihozzon, de ha ez így fog menni a tanév hátralévő részében, akkor fel kell kötnöm a gatyámat, és valami frappánsabbal előállni, amivel megbosszúlhatom azt, amit tett a füzetemmel és, hogy most miatta kell takarítanom az egész konyhát, mikor abban az időintervallumba mást is csinàlhatnék. Ezt nem fogja szárazon megúszni, ha addig élek is.

Miután közölte velünk az igazgató, hogy mi lesz a büntetés persze, hogy mindannyiunk meglepődött az ítéleten, de egy személy bezzeg semmi megbànást nem mutatott ki. Tristan és én dühöngtünk is egy sort, mivel mi vagyunk az ártatlan áldozatok, míg Rowen miatt kerültünk ebbe a helyzetbe.  Ő megse szólalt, míg ment az egész, de röhögött a markában azt láttam, és tudtam. Abban a pillanatban annyira adtam volna neki egy hatalnas pofont, ami végre helyes irányba terelné a gondolatait, de sajnos ezt nem tehettem meg, mivel egy igazgatói irodában vagyok, és ezzel csak magam alatt vágnám a fát, amit nem nagyon szeretnék, ha már így is elég nagy slamasztikában vagyok.
Az igazgató a mi oldalunkra állt volna, ez az első pár percben érzékelhető volt a mondandójában ,révén kedveli Tristant, de mivel Mrs. Carter beköpött a minket az órai viselkedéseink miatt, ami az én hibám minden szempontból, mert Tristan egy nagyon okos gyerek, és ő szabad akaratából nem szólalt volna  fel. Erre sose volt példa, de ahhoz megtörténjen ehhez hasonló szörnyűség kell egy személy, aki befolyásolhatja az adott embert. Az ilyesmit pedig megkell torolni, hogy a jövőben nehogy megtörténjen hasonló incidens. Példamutatás gyanánt mindenki szív, de a bűnbak helyét mindesetben egyetlen személy töltötte be olyan meglepően. Én voltam az, aki betöltötte ezt a szerepkört . Nem Rowen, vagy Tristan, aki önszántából cselekedett minden egyes mozzanatot, nem én, akinek egyre rosszabb az első napja az iskolában.
Talán mégis jobb ötlet lett volna otthon maradni a védelmet nyújtó négy fal között, mint ahogy Apu azt készségesen felajánlotta reggel a veszekedésünk előtt.
Igen, ez lett volna a helyes döntés nem pedig az, hogy eljövök, mert akkor elkerülöm ezt a fajta megaláztatást is, mint ahogy ezt a levakarhatatlan  szemetet, aki miatt minden így alakult. Vagy csak megszületni... Miért kell ennyi mindent bánnom, miközben egyre boldogtalanabb vagyok az egyes helyzetek kaotikussága miatt?! Ilyenkor kellene az a nagy védelem, amiről Anyu annyit mesélt nekem. De egyedül vagyok, és azt hiszem leszek is, mert nincs senkim úgy igazából. Ráadásul, ha erről Apu tudomást szerez, aki engem annyiszor figyelmeztetett , mert sokszor ígérte még anno, ha valami hasonló dolog történik, ezzel szégyent hozok a nevünkre, akkor nekem annyi. Sajnos ezt nem tudom fél vállról venni, mert a mai reggel után kinézek belőle bármit... és még haza kellene mennem is. Ezt tuti nem élem túl épp bőrrel.

- Akkor most, hogy tudjátok pénteken mi a feladatotok elmehettek, de ha csak egyikőtök nem jelenik meg akkor előlről kezdhetitek azt, amit elkezdtetek hétről hétre. Ennek tudatában mehettek.- mondta az igazgató, miközben Mrs. Carter nagyban helyeselt mellette. Annyira szánalmasnak mutatott mellette, hogy nem mertem rajta röhögni, mert biztos kapnék nehezebbnél nehezebb feladatokat, amiket meg kell oldanom, mivel nagyon pikkel rám szemmel láthatóan, amit nem teljesen értek még. De ha ő így, akkor én se leszek rest ezt illetően.

- Remélem mindannyian megértettétek, mert ennél sokkal nagyobb büntetést kellene kapnotok, de a mi jó, derék, igazságos igazgatónk mindig könyörültes a diákjaink, mert vajból van a  szíve, és szívén viseli az ilysn suhancoknak a sorsát, mint amik ti vagytok, kivéve téged Tristan. Te egy áldozat vagy, de remélem megérted, hogy nem tehetünk mást.