Mennyei pokol

°•XVIII. karc: The true face of evil•°

- Ne...- ennyit tudtam csak kinyögni, ahogy megláttam őt.

Most teljesen máshogy nézett ki, mint mikor iskolában összefutottunk annyiszor vagy csak láttam egy pillanatra. Vöröses haja csak úgy csillogott a pirosas lángok mögött, melyek elkísérték őt, mint egy jól nevelt csatlós. Az egész erdő égett körülötte, ahogy egyre beljebb és beljebb jött a házunk kertjébe. A kerítés mit sem okozott neki gondod. Egy csettintéssel a földdel egyenlővé tette azt, mintha az mindig is odatartozott volna. A szemei sárga fényben csillogtak, melyek a tettlegességet tükrözték, melytől a nem létező szőr is felállt a hátamon. Maga volt az ördög, ahogy az eszelős és kemény vonásait figyeltem. Fel-fel villant az elmémben az a kép, mikor kint sírdogáltam a temetőben, mint egy kislány Anyu sírja előtt összekuporodva. Akkor megmentett egy ugyanilyen íriszekkel rendelkező srác, akinek a kilétét azóta megkérdőjeleztem, hogy Rowen volt, hisz, váltig állította, hogy ő volt, de a tettei nem éppen erről árulkodtak nekem. Azonban ma rájöttem, hogy ő az minden bizonnyal. Nem kellett volna akkor hagynom, hogy az életembe kerüljön. Jobban tettem volna, ha elmegyünk innen, ahogy azt Apu akarta már jóval a temetés előtt, de én mindig csak a saját fejem után mentem. Nem robbant volna darabjaira az iskola, ha én nem maradok itt. Nem történt volna Apuval sem semmi, ha én nem vagyok. Nem kellene attól rettegnem, hogy meghallhat miattam olyasvalaki, aki fontos, ha nem lennék.
Mindennek én vagyok a hibája. Senki más. Most már tudom, hogy mi a rendeltetésem: Eltűnni innen, hogy megmentsem az ártatlan embereknek az életét, akik miattam szenvednek.

Egész testemben megremegtem, ahogy tudatosult bennem, hogy minden mögött ő állt. Eltűnt hetekre, mint én és várta a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson rám, mikor visszajövök. Az sem érdekelte volna, ha én is ott égek meg a többiekkel együtt, pedig teljesen mást mondott nekem még az ultimátuma során. Egyetlen célja volt, melyet már többször is hangoztatott, mikor együtt voltunk: El akar törölni a Föld színéről, ahogy azt Lucifer megparancsolta neki. Minden csak ábránd és megvezetés volt, amit én elhittem neki. Egy pillanatra még meg is inogtam a hűségemben Tristan felé, pedig ez csak hamis árnyak voltak. Olyan hülye vagyok, hogy elhittem csak egy percre is, hogy igaz minden szava.

- Távozz innen, Démon!- lépett elém Ulriel és a zsebéből elővett egy kisebb tollnak kinéző tárgyat, ami pillanatok alatt egy fényesen tündöklő jogar lett. Koppantott vele a földbe , amiből fehéren vakító, csillogó por kezdett el szivárogni. Hitetlenkedve meredtem Nagyira, aki védelmezően ölelt át, de közben halkan valami másik, földöntúli nyelven kezdett el beszélni, ami nekem úgy hangzott, mintha énekelne valaki egy Ave Mariat az ünnepi szent misék alatt. Nem telt bele sok időbe és egy igazi védőburok ölelt minket körbe.

- Azt hiszed holmi kis mágia segíteni tud rajtatok?- kérdezte fennhangon Rowen.- Nem véletlenül egyedül küldtek fel a Pokolból. Engedjétek át az angyalt és nem esik senkinek sem bántódása.

- Ugyanaz a fiú, aki hazahozott téged aznap?- hitetlenkedett Apu, akin látszott, hogy egy kisebb idegösszeomlás, félelem játszódott le és vegyült az arcára.- Ezt nem hiszem el, hogy mik vannak...

- Sajnos igen... Mindenkit megtévesztett.- mormoltam halkan. Dühös voltam, hogy nem előbb mentem el innen, mert akkor nem vontam volna bele semmibe rosszban senkit sem. Helyette most az egész város veszélyben van és ez mind csakis az én hibám.

- Meg ne merj mozdulni neki.- förmedt rám Ulriel, mert önként szerettem volna ennek az egésznek véget vetni végérvényesen.- Nem fogom hagyni, hogy az utolsó Tisztaszárnyú is meghalljon. Épp elég volt, hogy édesanyádat elveszítettük a makacssága miatt. Kétszer nem követem el ugyanazt a hibát. 

- De akkor hogyan akarod megállítani?- kérdeztem kétségbeesetten.- Én nem akarok senkit sem feláldozni saját magam miatt. Éljenek azok, akiknek megadatott. Nekem nem. Lehet pont ez a rendeltetésem, amiről annyit beszéltetek nekem. Egy jó ügy érdekében feláldozni magamat.