Mennyei pokol

• XV. karc: Light •

- Mennyire lenne gond szàmodra, ha mostantól suli utàn talàlkoznànk? A project miatt szeretném ezt a leginkàbb, de ha szàmodra kényelmetlen akkor keresek màs megoldást.

- Nagyon szívesen talàlkoznék veled.- egyeztem bele, amiben eléggé meg is nyugodtam, hogy màst nem kérdezett,mert abból nem tudom hogyan màszok ki. Talàn nem is hallotta. Az lenne a legjobb.

- Akkor ezt megbeszéltük.- mosolyodott el. - Ma kezdhetnénk is. Óràk végeztével talàlkozzunk a szobor mellett.

- Rendben.- bólintottam.- Néhàny óra múlva talàlkozunk.

- Tristan gyere, mert lemaradsz Blake beégésén Kimberly-nél.- kiabàlt neki Peter, Tristan egyik legjobb baràtja.

- Màris megyek.- kiabàlta vissza.- Akkor délutàn. Szia.- elindult az ebédlő felé én meg nagyokat lélegeztem fel a tàvolodó lépteit hallva, de ez a fellegzés elég hamari döntésnek bizonyult, mert visszafutott hozzàm, és a fülembe súgta a következőket.- Aranyos, mikor kiakadsz olyan dolgon, ami alaptalan. Remélem ezzel eloszlattam minden kételyt, ami zavart okozott az elmédben. Azt is remélem, hogy érted mire értem. Látva a reakciódat szerintem nagyon is érted miről van szó. Akkor délutàn, de most màr tényleg.

Az elkövetkezendő óràk elég lassan teltek, amitől nem csak én, hanem az osztàlyom apraja-nagyja szenvedett. Nem tudtam rendesen odafigyelni az órára sem, pedig próbálkoztam, de nem hagyott nyugodni amit Tristan mondott. Vajon mire érhette? Miért mondta nekem és ehhez hasonló kérdések születtek a fejemben. Sky-nak természetesen elújságoltam, de azon kívül, hogy mennyire cuki és aranyos Tristan nem jutottunk előrébb, pedig szerettem volna erről a részről teljes mértékben àtvàndároltatni az ennél fontosabb részekhez, ami a magyaràzat lett volna, de hiàba akartam ezt valahogy minden egyes alkalommal ide tértünk vissza, így rà is hagytam az egészet. Magamban őrlödve kerestem értelmes magyaràzatot, miközben jegyzetelnem kellett volna. Bàr, annyira nem is fontos ez a biosz, ha jobban belegondolok.

A kicsengetés felért egy igazi megvàltàssal, ahogy megszólalt. Mrs. Cooper figyelmeztetett minket a közelendő témazáró rá, de valahogy ez az informàció nem igen érdekelte a diákságot. Mindenki minél előbb otthon akart lenni ebből az iskolànak nevezett pokolból vagy éppen együtt lógni az aktuàlis tàrsasàggal, akik a menők körét képezték. Komótosan a szekrényemből kivettem a kabàtomat és sàlamat aztàn igyekeztem kifelé a megbeszélt helyre. Sky direkt nem tartott velem, mert elmondàsa szerint fel kell nőnöm ehhez a feladathoz. Kérdeztem tőle miféle feladatról beszél, amire kurtán csak azt vàlaszolta, hogy erről beszél. Önàlló gondolkodásra van szükségem, mert nem mindig lehet ott a közelemben. Ennél a résznél leginkàbb ő volt az, aki valamilyen oknál fogva elérzékenyült, amit ,bevallom ,nem értek még mindig, de úgy làttam a legjobbnak, ha ràhagyom. Valahol igaza is volt csak nem értettem még mindig hogyan kapcsolódik ez a projekthez, hisz, mi csak egy projekten fogunk együtt dolgozni. Szàmomra ennyit jelent ez, semmi többet. Sky baromsàga, ha többet képzel bele, mint ami. Szervezkedjen magakörül inkàbb, úgyis a suli "nagy" sztárja a pàrja. Jut eszembe! Erről nem is kérdeztem, hogy mégis sikerült e neki beszélnie vele. Lehet ma este felhívom és kifaggatom neki sikerült e hatnia rà.

Az udvaron a szobor előtt vàrakoztam az őszies időben. A hajamat minden màsodik másodpercben az arcomba fújta a szél, így akàrhogy próbàltam legalàbb minimálisan kinézni ez a tervem meghiúsult. Utàlom ezt az időjárást, mikor minden komor és nedves az esőtől. Jobban szeretem a tavaszt, mikor melegebb van és viràgoznak a fák, bàr a mostani kedvemhez a tél illik leginkább.
Szóval, ott àcsorogtam magamban a sàlamat a nyakamhoz szorítgatva remélve, hogy valami meleget kölcsönöz nekem, de szomorúan kellett konstatàlnom, hogy ez nem fog működni.