Szörny vagy félisten? // Befejezett

Sok kérdés és egy nagy lebegő szigony

A szőke lány még mindig nagyon furcsán nézett rám. Valahogy elkezdett viszketni a karom.

- Akkor ő most....... - kezdte a lány.

- Nem, de annyira hasonlít rám, hogy szinte biztos a dolog. - fojtotta belé a szót Percy.

- Hány éves vagy? - kérdezte a lány.

- 18, de..... - félbe szakított.

- Akkor tényleg ikrek is lehetnétek.

- Igen, de..... - próbálkoztam.

- Hol laksz? - folytatta a kérdezősködést.

- New Yorkban, de....

- Ki az anyukád?

- Nem tudom. - feleltem.

- Hány iskolából rúgtak ki?

- Sokból, de te ki vagy? - jutottam végre szóhoz.

- Annabeth Chease. Athéné lánya és Percy barátnője. - nyújtott kezet.

- És ti akkor most ilyen ellentétek vagytok vagy mi? - tettem fel egy nem túl értelmes kérdést, amire nem igazán tudtak válaszolni. - Jin és Jang vagytok vagy Jin Jin, ami egy pandához illő név? - olyan értelmesen tudok beszélni, hogy az már tényleg fáj.

- Ellentétek. - mondta gyorsan Annabeth gondolom azért nehogy folytassam a halandzsát.

- Akkor már értem. Te vagy az okos Percy meg a....... - Percy a számra tette a kezét, Annabeth pedig elnevette magát.

- Nagyon szépen hálálod meg azt, hogy megmentettelek. - morogta.

- En csuk uz ighsjat monghtam. - próbáltam beszélni. Persze levette a kezét a számról végre.

- Tudod mit Percy. Máris bírom az új tesódat. Ha ilyen könnyen barátkozik akkor mi el is mehetünk. - kacsintott Percyre, aki csak kukán bámult.

- De nem kéne körbe vezetni Ginnyt? - nyögte.

- Nem én elleszek. - vágtam rá, majd mikor elmentek a homlokomra csaptam. Lehet, hogy nem ismerem nagyon Percyt, de jelenlegi álláspontos alapján egy kiskanál is romantikusabb, mint ő.
Egész jól körbe vezettem magam. Megismertem néhány gyereket.  Az egyikkel még beszélgetni is tudtam. Juliettenek hívták és Írisz lánya volt. Persze nem cuccolhattam be azonnal Percy mellé a Poszeidón bungallóba, mert az nem elég, hogy Percy kiköpött mása vagyok. Poszeidónnak el kell ismernie, hogy én az ő kislány vagyis inkább már eléggé nagy lánya vagyok. Amúgy több dologban is különbözök a félvérektől. Ezt leginkább Liett szavaiból tudtam meg. Egy félvér nem csak diszlexiás és ADHD, hanem vonzza is a szörnyeket, én viszont először a mosdóban találkoztam ilyen " kedves " lényekkel. Mikor meguntam a járkálást leültem a tó partjára, ahol a najádok azzal szórakoztak, hogy próbáljak meg pacsit adni nekik. Nem igazán sikerült. Mikor a víz fölé hajoltam valaki megfogta a vállamat, ami elég volt ahhoz, hogy megijedjek és beleesek a vízbe vagyis estem volna, de hirtelen valami furcsa dolog történt. A hullámok felemelkedtek és elkaptak. Felálltam. Percy volt az a nagyon okos, aki miatt majdnem bőrig áztam.

- Király. - mondtam arra, amit a vízzel csinált.

- Ja. Majd te is megtanulod. Persze ha neked is Poszeidón az apád. - tette hozzá. - Azért jöttem, mert vacsora van. - megint megfogta a csuklómat. Hamarosan már kezdem megszokni. Egy asztalhoz ültem, ahol sok gyerek volt. Egyszer csak valaki felállt és mielőtt még evésbe foghattam volna azt mondta:

- Mutassunk áldozatot az isteneknek! - ekkor mindenki felállt és egy tűzhely kör állt, majd jól beledobta a finom kaja egy részét a parázsba. Ekkora pazarlást. Mindegy. Én következtem. Belesöpörtem az étel egy részét a tűzbe majd azt suttogtam magamban:

- Kérlek apa vállalj fel. - ekkor nem tudom mi történt, de mindenki engem nézett. Aztán észre vettem, hogy nem engem bámulnak, hanem a fejem felett lebegő hatalmas kék szigonyt.