Szörny vagy félisten? // Befejezett

Bologság?

Az elkövetkezendő napon mindenki rohadtul pörgött a Solangelo project miatt. Mikor Piperrel elmagyaráztuk Niconak, hogy hogy is képzeljük el mikor összejönnek Willel majdnem elhányta magát olyan. Bár igaz. Az, hogy keringőznek, majd kimennek a holdfénybe, ahol csókolóznak, miközben tüzijátékok röpködnek a levegőben és a tücskök ciripelnek elég nyálasan hangzik, de na... Olyan romantikus. Annyi problémát véltünk felfedezni, hogy a tücskök még nem ciripednek, nincs tüzijatékunk és Nico nem tud táncolni. Végül annyiban maradtunk: tánc nem biztos, hogy lesz, de mutatok néhány alap dolgot Niconak. Régen az árvaházban valami program keretében szalontáncot tanultam.

- Akkor pontosan mit kéne csinálnom? - kérdezte Nico a tánc órán.

- Egyszerű. - feleltem. A kezem a vállára tettem, a másikkal megfogtam az ő kezét. Nico ugyanezt tette. - Nem. - mondtam. - A kezed a párod derekán legyen!

- Ha te mondod. - forgatta a szemeit, majd a derekamra tette a kezét. Egy picit zavarban voltam, de figyelmen kívül hagytam. Elkezdtem hátrafele menni. Nico szó nélkül követett.

- Ez már tánc. Te bízol bennem ezért hagyod, hogy vezesselek. Most te. - megindult hátra én pedig követtem. - Látod. Ilyen egyszerű. Ha ezt nem előre hátra, hanem körbe körbe csinálod, akkor az már jó. - magyaráztam. - Piper kérlek tedd be a Shape of you- t!

- Miért pont azt? - vonta fel a szemöldökét Nico.

- Azért mert annak jó a ritmus, könnyen lehet rá táncolni és szeretem. - válaszoltam. Gyorsan megtanulta, amit tudtam, bár nem voltam kifejezetten jó táncos soha. Valami viszont mégis rám ragadt, amit át is tudtam adni Niconak, így sikerként éltem meg a tánc órát. Piper ki akarta díszíteni a házat és szivecskéket ragasztani az ajtóra, de én közöltem vele, hogy így inkább egy garniszállóra fog hasonlítani a ház. ( tudjátok a motelek, ahova azért mennek az emberek, hogy megcsalják a párjukat ). Nico közölte, hogy nem akar minket meglátni, miközben újra meghódítja Willt, így ahelyett, hogy a karaoke partyn leskelődtünk volna kint a ház mellett vártuk türelmesen, hogy kijönnek és édes kettesben lehessenek. ( ha minket nem szamítanak )

- Nico azt mondta, ha le merem fotózni őket akkor kinyír. - mondta Piper. - Tehát.... - húzódott széles mosolyra a szája. - Videózni fogok. Na?

- Hallod Nicoból kiindulva ez olyan hülye ötlet, mint megbaszni egy vizilovat. Tetszik. - néztem rá. Az ablakból kémleltük a leendő párt. Össze fognak jönni. Nincs választásuk. Nico először vörös volt, mint a tavaszi rózsakert. ( valószínűleg azért mert zavarban volt, nem azért mert alkoholista ) Will végig nyugodt volt. Hosszas beszélgetés tarkóvakargatás után végre kimentek a ház elé. Innentől már hallottuk mit beszélnek.

- Nehéz időszakom volt. Már teljesen túljutottam rajta. - magyarázkodott Nico.

- Nehéz időszak Nico? És ha jön egy újabb ilyen " nehéz időszak " - mutatott Will idézőjelet az ujjaival. - akkor megint szakítunk? - a hangja kissé szomorú volt. - Szeretlek Nico, de nem akarom újra átélni azt a fájdalmat. - Nico csak ennyit mondott:

- Nem is kell. - majd lassan megcsókolta a vele szemben állót. Szétválltak, majd Will csókolta meg Nicot. Piper és Jason majdnem felsikoltott az örömtől. ( Igen Jason is. ) Bennem furcsa érzések kavarogtak. Egy részt örültem, mert Nico szemmel láthatóan boldog volt, viszont nem azért, mert cukik voltak együtt. Akkor értettem meg. Ez féltékenység. Észre se vettem, hogy lassan többet jelent nekem barátnál. Reménytelen volt. Nem szabadott volna megtörténnie. Még ha egy lány lett volna akkor lehetett bolna, de egy férfi? Hogy vegyem fel vele a versenyt? Bár nem mintha lehetne verseny, mert elég egyértelmű, ( már csak szexuális beállítottságából kifolyólag is ) hogy Niconak én csak barát vagyok. Annál rosszabb dolgot még életemben nem éreztem. Hirtelen valahogy elkezdett görcsölni a gyomrom.

- Elmegyek vécére. - suttogtam oda Pipernek és Jasonnek. Kicsit furcsán néztek rám, de nem volt kifogásuk. Az elkövetkezendő napokban nagyon szomorú voltam. Annyira, hogy egészen betegnek tűntem. Sokat aludtam, keveset mozdultam ki és gyomorgörcs lett urrá rajta ahányszor Solangelora gondoltam. Sokáig gondolkodtam a dolgon, aztán mint villám hasított belém a felismerés: Ha szeretem Nicot akkor örülnöm kéne a boldogságának. Fogtam magam egy nap és megkerestem Willt.

- Szia Will. - köszöntem.

- Szia Ginny. Nem beteg vagy? - kérdezte.

- Az voltam. - füllentettem. - Csak gratulálni szeretnék.

- Mihez? - értetlenkedett.

- Ahhoz, hogy összejöttél Nicoval. Sok boldogságot. - mosolyogtam.

- Köszönöm.

- Hát akkor csá. - mentem el. Megszűnt a gyomorgörcs és minden más. Szerettem Nicot és örültem, hogy boldog. Elismertem, hogy "vesztettem" és legyőztem az egomat.

- Jól gondolod. - szólalt meg hirtelen egy hang miközben az előbbieken gondolkodtam. Megfordultam. Egy gyönyörű nő állt mögöttem. - Nem tudtál végig hallgatni, de most muszáj lesz. - mosolygott.