Szörny vagy félisten? // Befejezett

Cukkoljuk Nicot

Nem tudom mi történt. Miután megszólaltam és becsuktam a szemem hirtelen valami sötét helyen találtam magam. Mivel vak sötét volt első dolgomként le is fejeltem valami keményet. Négykézláb másztam a szobán, miközben az egyik kezemmel azt tapogattam van- e előttem valami. Nem tudom mennyi időt töltöttem így, de hatalmas megkönnyebbülést jelebtett számomra, mikor végre egy falhoz értem, ami mentén tudtam haladni, kisvártatva pedig a villanykapcsolót is megtaláltam. Kicsit nehezen szokta meg a fényt a szemem, de legalább abban a tudatban lehettem, hogy nem verem be a fejem semmiben. Mikor megláttam az egész csapatot egyszerre hatódtam meg és szomorodtam el. Eljöttek mind. Piper, Jason és Will is. Viszont nagyon aggódtam. Nem véletlenül jöttem egyedül nem tudnám megbocsájtani magamnak ha miattam esne bajuk.

- Ha valaki megint a szemembe világít egy zseblámpával esküszöm kiverem a fogait. - bosszankodott Nico. Elmosolyodtam, majd odamentem hozzá.

- Jó reggelt Morgó. - mondtam.

- Nem segítenél? - nézett rám várakozóan.

- Minek? Nincs lábad? - kérdeztem vissza. Motyogott valami olyasmit az orra alatt, hogy: Szadista nőszemély, de nem vettem magamra. - Kelj fel Morgó! - intettem.

- Morgó? - méltatlankodott. - Mért pont Morgó? Lehetnék Szundi, Hapci vagy inkább Tudor!

- Ha annyira zavar lehetsz Kuka is. - válaszoltam.

- Akkor te pedig a Gonosz királynő. - vágta rá.

- Ez az! - kiáltottam. - Ő a legjobb karakter az egész mesében. Nélkülem nincs történet, te pedig melózhatsz a sztahanovista törpék között. - öltöttem ki a nyelvem.

- Törpe?! Ha jól tudom magasabb vagyok nálad. - mondta, majd a kenyerét a feje fölé tette és megmutatta mennyivel vagyok kisebb nála.

- Látod Will! Olyanok, mint valami idős házaspár! - mutogatott Piper. Észre se vettem ( és ahogy látom Nico sem ), hogy ők is felébredtek. - Egyfolytában megy a vita mindenen.

- Nem igaz. Mi nem vitázunk. - szóltam közbe.

- Akkor mégis minek nevezed? - nézett rám Nico várakozó tekintettel, de szerencsére ki tudtam vágni magam.

- Az amit mi csinálunk az agresszív véleménycsere. - válaszoltam. Ezek után a szavak után mindenki mélyen hallgatott. - Mi van Nico? Elvitte a cica a nyelved vagy csak igazam van? - mosolyogtam fölényesen. A vigyor eltűnt az arcomról amint felelt a kérésemre.

- Idiótákkal nem vitatkozok. - mondta. Egy pillanatra nem tudtam, mit feleljek. Végül a semmi mellett döntöttem és jól bokán rúgtam a kis megjegyzése miatt. Nico szitkozódva és görög káromkodásokat kiabálva kapta fel a lábát.

- Nyugi már meg... Nico nem vagy te... kislány. - préseltem ki magamból a szavakat, miközben a mellettem álló Hádész fiú vállába kapaszkodtam, hogy ne essek össze a nevetéstől. Végül a többiek is hangos röhögésben törték ki, kivéve Nicot, akinek a feje egyre vörösebb lett és " megöllek" pillantásokat küldött felém. Hirtelen valami orrfacsaró bűz csapta meg az orromat. - Mi ez a szag? - kérdeztem a hányingerrel küszködve. 

- Nico? - fordult felé egyszerre Will, jason és Piper. 

- MI?! Mért lennék büdös?! - méltatlankodott Nico. 

- Hát... Izé... - motyogta Piper.

- Négyünk közül te vagy az akit előszeretettel nyalogat egy hatalmas pokolkutya. - fogalmazta meg Jason a többiek gondolatát. 

- Nem. - szagoltam a levegőbe. - Ez nem Nico. - körbe néztem honnan ered a kibírhatatlan bűz. Végül az orromat követve egy pincelejárathoz értem. A többiek követtek. Megfordultam és Nico szemébe néztem.

- Nos hölgyeim és uraim mindenki kösse fel a gatyáját, mert akárminek is van ilyen szaga az jó nem lehet. - mutattam az ajtóra, majd kinyitottam.