Szörny vagy félisten? // Befejezett

A kórházban

Szinte megfagyott az ereimben a vér. Eddig ha bárki így szólított az sosem jelentett jót. Nem tudtam mit tehetnék. Egyszerűen csak ültem falfehéren. A doki valószínűleg hallotta, hogy szinte nem dobog a szívem ugyanis újra megszólalt.

- Ha szörny lennék vagy fejvadász, aki rád vadászik akkor most nem itt lennénk és nem a törött kezedet akarnám helyre hozni. - erre kicsit megnyugodtam.

- Ki maga? - kérdeztem meg végül.

- Neked Dr. McGrady vagyok. - válaszolta. - Mi a neved?

- Ginny Green. - válaszoltam. - Honnan tudta, hogy ki az apám?

- Csak rád kell nézni. - mondta érzéstelen kissé unott hangon. - Én is láttam már istent. Ha már egyszer félisten vagyok.

- Maga kinek a gyereke? - érdeklődtem.

- Apollóné. - adott rövid választ. Volt valami furcsa a pasiban. Végül az agyam úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a hatodik érzékemet és elkönyveli barátként. Hiszen segített. Ahogy mondta, ha el akart volna vinni Zeusznak, akkor most nem itt lennénk, ha pedig meg akart volna ölni, akkor pedig végképp nem.

- Mint Will. - mosolyogtam.

- Ki az a Will? - vonta fel a szemöldökét. Az első alkalom mikor nem visel pókerarcot.

- Senki... - nyögtem. Még mindig nagyon fájt amit csinált a kezemmel akármi is legyen az. A kezembe nyomott egy pohár almalevet. ( asszem )

- Idd meg! - utasított. Mivel nincs különösebb bajom az almalével ezért megtettem, ami kért viszont hatalmas meglepetés ért. A folyadék ízének köze se volt az almaléhez.

- Ez mi? - kérdeztem az első korty után.

- Nektár. Elvileg nem szabadna belőle sokat innod, de - végignézett rajtam - rád fér. - tovább ittam. - Addig gipszbe teszem a kezed, hogy rendesen forrjon össze a csont. - azt is tette, ami nem volt kellemes, de még mindig jobb volt, mikor forgatta és vizsgálta.

- Egész véletlenül nem tudja merre van egy bizonyos Enelis Lestreange nevű lány? - tettem fel e kérdést bizonytalanul. Hirtelen megdermedt.

- De tudom. - válaszolta halkan. - Nagyon veszélyes helyen van. Nem kéne odamenned.

- De igen. Ez az én feladatom. - egyenesedtem fel már amennyire egy ágyban fel lehet törött kézzel. Eddig nem is gondolkodtam el rajta miért is pont az én dolgom. Végül is logikus. Ha kiszabadítom Zeusz lanyát akkor szívességet teszek neki és bebizonyítom az ártatlanságomat, ami előnyös, amennyiben nem akarom megtudni milyen illata van az ibolyának alulról. Sóhajtott.

- Most azt szeretnéd, hogy vezesselek el oda? - nézett rám komoly tekintettel.

- Ha elmondja hogy jutok oda azért is hálás leszek. - válaszoltam. Fogott egy papírt és ráírt egy számot. Hughesville Roses street 63.

- Itt találod. - mutatott a címre. - De jobb ha tudod, hogy kik azok aki az utadba kerülhetnek. Az istenek nem csak a szörnyeiket küldték rá, hanem fizetnek is ha téged az Olimposzra visznek, a kémeik pedig szintén  téged keresnek. - mondta.

- Kémek? - értetlenkedtem.

- Kémek. Az isteneknek is vannak kémeik. Félistenek, akik nagyon jó harcosok. Az istenek nem intéznek személyesen dolgokat. Az első kém Eduardo Hawlett. Arész fia. Remek harcos, de a jó öreg szürkeallomány nincs a helyzet magaslatán. Hozzá képest egy százasszög is integrált áramkör. Ezek ellenére nem becsüld alá. Egy olyan, kis fogpiszkálót, mint te keresztben lenyel. Ha vele kerülsz szembe fuss el vagy legyél nála okosabb! Aztán ott van Helga Bertoly. - meg akartam szólalni, hogy őt ismerem, de belém fojtotta a szót. - Niké lánya és SOHA nem szokott veszíteni. Ha vele találkozol menekülj el! Fuss olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudsz amerre csak lehet, különbrn kicsinál! A harmadik akitől tartani kell Saemus Lee. Ő is Árész fia. Ő kicsit okosabb, mint a testvére, de rajta is kifognak a bonyolultabb dolgok. Egyikükkel se szállj harcba. De akiktől a legjobban tartanod kell az Dick Von Assman és a húga Cassandra.  - mikor meghallottam, hogy Dick Von Assman kitört belőlem a nevetés. Fájdalommal nem törődve terültem el az ágyon, miközben még mindig nem kaptam levegőt a röhögéstől.

- Dick..... Dick Von..... Dick Von Assman? - nyögtem, miközben alig tudtam kimondani úgy a szót, hogy ne nevessem el magam azonnal.

- Igen. De azok ellenére, hogy a neve röhejes nagyon veszélyesek. Az Olimposz kovácsának gyerekei. - magyarázta.

- Hépha.... - a számra tapasztotta a kezét.

- Nem mond ki a nevét! A neveknek erejük van! Szóval mindketten okosak és jó harcosok, ráadásul a lány tud tüzet idézni. Ha ők elkapnak nincs menekvés. Ha egy helyben maradsz elkapnak, ha elfutsz akkor pedig a csapdájukba sétálsz. Az egyetlen, amit tehetsz az az, hogy imádkozol az istenekhez, hogy ne akadj velük össze! - nagyon kedves, hogy így gondolja.

- Maga honnan tud ilyeneket? - tudakoltam.

- Én is voltam táborozó. Onnan ismerem őket. - felelte. - Ha hat a nektár elindulhatsz. Nem jó sokáig egy helyeben maradni, mert a szörnyek rád találnak, kiváltképp ha valakinek olyan különleges szaga van, mint neked.