Szörny vagy félisten? // Befejezett

Kinek szarabb az élete?

- Szerinted az foszogatás ha ezt most elviszem? - kérdeztem Nicot. Nem felelt semmit csak azzal a tipikus tekintettel nézett rám, mint sok nás ember. Jelentése: Idióta. - Belehalnál ha néha kedves lennél? - mérgelődtem.

- Belehalnál ha nem lennél idegesítő? - kérdezett vissza arogáns hangsúllyal.

- Bocsánt. Nem én tehetek róla, hogy egy kétlábon járó jókfveszívó vákum vagy. - vágtam vissza

- Hogy mi? - fordult felém.

- Igen. Akárhányszor megszólasz az embernek kedve lenne eret vágni. - jelentettem ki.

- Sajnálom, hogy nem tetszik a stílusom Hercegnőcske, de nem mindenkinek volt fényes élete. - mondta.

- Mi? - értelenkedtem.

- Fogadni mernék, hogy még egy próbléma sem volt, amit neked kellett volna egyedül megoldanod. Apuci biztos odaadott két milliomos nevelőszülőnek, aki mindig elkényeztettek ezért vagy ilyen. - a kezem ökölbe szorult.

- Sok mindent mondhatnak rám, de az hogy Apuci kis heregnője még senki. - feleltem higgadt hangon mégis gyilkos tekintettel.

- Fogalmad sincs arról milyen elveszíteni valakit, akit szeretsz vagy mikor kirekesztettenek érzed magad. - a fogamat csikorgattam. - Hogy mért vagyok ilyen? Meghalt a nővérem, az anyám és a szerelmem elhagyott! - kiáltotta.

- 18 éves koromig egy piszkos árvaházban éltem, ahol mindenki félt tőlem és mikor végre valaki szóba mert állni velem egy év múlva otthagyott. Egy kedves szót nem kaptam a nevelőktől, se a gyerekektől és mikor egyszer a rohadt életben jól éreztem magam egy helyen akkor el kellett mennem mert ártatlanul gyanúsítanak két ember elrablásával szóval ne sajnáltasd magad! - fakadtam ki, majd elfordultam és letöröltem a könyneimet.