Meg se tudtam szólalni, csak elfutottam. Percy még utánam kiáltott, de nem figyeltem rá. Annabethnek igaza volt és Zeusznak is. Medúza az anyám. Ezért kezelik azokat a gyerekeket pszichológián. Mikor dühös lettem lehet, hogy kővé változtattam őket vagy valami ilyesmi. Befutottam az első ajtón, amit megláttam. Ez történetesen a pegazus istálló volt. Leültem a földre és sírni kezdtem. Egyszer csak meghallottam valami hangot.
- Te az a kanca valami eszméletlen volt.
- Egyet értek. Úúgy meghágnám, hogy mozogni se tudna. - az egyetlen dolog, ami az eszembe jutott az az, hogy Mi a franc? Ki a fene akar meghágni egy lovat? EGY LOVAT! Persze tudom, hogy van egy törvény, ami tiltotta az állatokkal való közösülést, de ez értelmes élőlénynek nem jut eszébe.
- Figyusztok nekem az a szőke csaj jön be, akinek olyan szürke szeme van és göndör haja. - akárki is beszél bejön neki Annabeth. Ez elfelejtette velem, ami történt.
- Ugyan. Az a fehér kacna sokkal jobb. - ellenkezett a másik hang.
- Ki az? - álltam fel. - Akárki is beszél jöjjön elő! - a lovak egymásra néztek.
- Basszus! Ez végig hallotta, amiről beszéltünk?! - mondta az egyik. Csak most esett le, hogy a lovak beszéltek. Mi? Én értem mit mondanak a lovak? Ez a nap hivatalosan is a világ legfurább napja.
- Ginny. - rontott be Percy. - Jól vagy? Örülök, hogy nem mentél el.
- Persze nem mentem el, de.... - közel hajoltam és a fülébe súgtam. - Az egyik lónak bejönn Annabeth.
- Mi?! - kérdezett vissza.
- Az előbb mondták. Hallottam. - arra számítottam volna, hogy megkérdezi: Te érted mit mondanak a lovak? De nem. Meg se lepődött. Egyáltalán nem.
- Oké. Most szerintem gyere ki és megbeszélünk mindent. - fogta meg a karomat.
YOU ARE READING
Szörny vagy félisten? // Befejezett
FanfictionA szörnyeknek lehetnek utódaik. Csak egyről tudnak egy bizonyos lányról, akinek az édesapja egy isten az anyja pedig egy mítikus szörny. A lány többszáz éven keresztül aludt. Egészen idáig. #40 In Fanfiction 2017. 11. 18.
