Szörny vagy félisten? // Befejezett

Hoppon maradva

A többieknek nem nagyon esett ínyére az árnyékutazás. Nem igazán tudom mi bajuk van veled, de nem szeretik, viszont ez a leggyorsabb út, ha el akarok menni valahova. Csak ne merítene úgy ki. Egy kórházi folyosón kötöttünk ki, de Ginny sehol. Mrs. O'Leary szaglása kiváló. Nem tévedhetett. Minden esetre szegény járműként szolgáló pokolkutya azonnal oldalra zuhant és elkezdte húzni a lóbőrt.

- Valaki maradjon Mrs. O'Leary mellett, mi pedig nézzünk szét! - adtam ki a parancsot. Biztos voltam benne, hogy Ginny az épületben van valahol. Olyan állapotban amilyenben láttam nem is csoda, hogy elment egy orvoshoz. Mellettem beteg és idős emberek haladtak el, néha szúrós tekinttel engem figyelve. Gondolom nem tetszett nekik, ahogy kinézek. Az öregek furcsák. A megmagyarázhatatlan kényszertől kezdve, hogy a te helyedre üljenek le a buszon, a tolakodáson át a folyamatos bosszankodásig. Nincs semmi bajom az öregekkel, hisz én is leszek majd öreg meg minden, de akkor is.  Nem szerettem a kórházakat. Olyan érzésem volt, mintha egy hatalmas petricsészében lennék, pedig nem gyakran vagyok ilyen helyeken. Miért hozott ide Mrs. O'Leary, ha Ginny nincs itt? - ezen kattogott az agyam, mikor megláttam előttem menni egy lányt. Hosszú fekete haja volt és egy kék pulcsit viselt. Azt hittem Ginny az, hiszen a magasságuk is nagyjából megegyezett. Ginny elég alacsony lány. Mikor először találkoztunk kb pár centivel hagyott le, aztán egy év alatt gyorsan belehúztam és majdnem egy fejjel magasabb lettem, mint ő.

- Ginny! - kiáltottam. A lány megfordult.

- Bocsáss meg ismerlek? - kérdezte zavartan. Tényleg olyan volt hátulról, mint Ginny, de csak hátulról. Előre teljesen mások voltak. A lány amúgy nem volt csúnya, de messze túl sok volt rajta a fekete szemfesték.

- Nem. Bocsi. Összetévesztettelek valakivel. - feleltem kissé csalódottan. - Nem láttál itt egy lány? Fekete haja van, tengerzöld szemei és nagyjából veled egy magas. - írtam körül.

- Valami különlegesség? - tudakolta, kissé feszengve a lány. Mit kéne mondanom? Irányítja a vizet és kővé tudja változtatni az embereket?

- El van törve a keze és sántít a bal lábára. - jutott eszembe.

- Hm..... - gondolkodott el. - Azt hiszem láttam elmenni pár órája. - válaszolta.

- Értem. Köszi. - mondtam. Átvágtam a tömegen és visszasiettem Mrs. O'Leary- hez. Piper és Will már ott volt persze Jasonnel együtt, aki az alvó pokolkutyára vigyázott. Piper kissé csalódott volt, ahogy én is.

- Már elment. - tájékoztattam őket.

- Honnan tudod? - kérdezte Piper. Elmeséltem nekik mindent.

- Lényegtelen. - motyogtam.

- Nico... Szerintem meg kéne szállnunk valahol. Mrs. O'Learynek szüksége van a pihenésre és nekünk is. - javasolta Will. Szívem szerint nem akartam vele egyet érteni, de igaza volt. Hamar találtunk szállodát. Mrs. O'Leary kábán sétált utánunk. Habár pénz nem volt nálunk szerencsére Piper elintézte a dolgot egy kis varázsbeszéddel. Hát... Nem mintha egy luxus hotelt vártam volna a kisváros egyetlen szállodájától, de mikor egy toytoy vécé jobban van berendezve és tisztább ott már bajok vannak. Közös megegyezés alapján én fürödtem meg először, mert ragadtam a kutyanyáltól és a többiek szerint még büdös is voltam.
Megpróbáltam aludni. Komolyan, de nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam. Nagyon aggódtam Ginny miatt és valami ezen kívül nem hagyott nyugodni: Will. Viszont valahogy máshogy nem. Régen ideges voltam a közelében, amikor még nem jáetunk most viszont nem tudtam, mit gondoljak. Semmi. Egyszerűen nem éreztem semmit iránta és ez nagyon nyugtalanított.