Szörny vagy félisten? // Befejezett

Levél

- Aphrodité? - kérdeztem bizonytalanul.

- Kicsit csalódtam benned. Azt hittem egyből elindulsz, de nem tetted. - mondta. - Mindegy. Azért jöttem, mert jelen esetben te vagy az egyetlen, aki segíthet Emmának.

- Várjon csak! - kezdtem. - Miért segítenék magának, hisz maga csak jól kiszúrt velem?! - csak sóhajtott.

- Nem nekem kell a segítséged, hanem Emmának és ha a szerelmi életedre gondolsz az lehetett volna rosszabb is. Pl ha a fiam veszi kezelésbe. Ő fele olyan kegyes, mint én. Volt egy srác, aki 5 hülye lusta lányba szeretett bele. - mesélte. Elgondolkodtam. Emma engem megvédett és meg is mentett. Őt nem hagyhatom cserben azért, mert meg akarom fojtani az anyját.

- Rendben. Elpakolok és megyek Montaba, csak mondja meg a pontos helyet! Ja és nem azért megyek, mert maga azt mondta, hanem Emma miatt. - jelentettem ki.

- Oké. - egyezett bele, majd átadott egy térképet, aztán szerte foszlott, mint a köd. Sokat gondolkodtam. Lehet, hogy jobb lenne mindenkinek ha eltűnnék. Igen. Nem jövök vissza. Ha vége ennek az akárminek és van akkora mázlim, hogy nem alulról szagolom majd az ibolyát új életet fogok kezdeni. Fogtam egy papírt és elkezdtem rá körmölni, végül a takaróra raktam. Egy dolgot viszont le kellett még intéznem. Mikor megtaláltam Nicot nem mondtam semmit, csak megöleltem.

- Nahát! Ezt miért kaptam? - kérdezte enyhén rózsaszín arccal.

- Csak. - feleltem.

- Neked nem ágyban kéne lenned, hisz beteg vagy. - mondta.

- De. Megyek is. - hazudtam, majd mikor már nem látott a kijárat felé vettem az irányt. Kiosonni kifejezetten nehéz volt, mert őrizték a ki/ bejáratot. Ez egy kicsi fejtörést okosott bevallom. Végül eszembe jutott, hogy simán ki tudok sétálni. Ja. Erre korábban is rájöttem volna. Jól van na nem vagyok én Athéné! Először stoppolni akartam, de nem igazán jött össze. Bár megértem az embereket. Manapság ha valaki felvezs egy stoppost az a legjobb esetben is egy hajléktalan, aki olyan büdös, mint egy disznó és megfulladsz mire célba érsz. Végül a vonat mellett döntöttem. Persze pénzem az nem volt, de megoldottam. Még akkor is ha a megoldás fél óra ácsorgást jelentett a vécé " kellemes illatában és tisztaságában " ( remélem éreztétek az iróniát a hangomban ) az pedig csak a hab volt a tortán, hogy az utánam következő a kezembe nyomott egy doboz hasfogót. Ezek után rohadt kellemes volt elhelyezkedni, miközben mindenki engem nézett.

Nico szemszöge:

Nagyon boldog voltam. Mióta újra együtt voltunk Willel szinte mindennek tudtam örülni. Bementem a házba megbézni Ginny hogy van. Aggódtam kicsit érte. Összeszedett valami csúnya betegséget. Napok óta ki sem mozdult és gyomorgörcsre panaszkodott. Nem tudom hol kaphatta el, de nem szerettem volna ha sokáig magányos. Olyan nyúzottnak és szomorúnak tűnt. Mikor odamentem volna Ginnyhez, aki az esetek többségében az ágyában volt, de helyette egy levelet találtam, amit nekem címeztek.