Emma a kisisten úgy küldött el aludni, mintha az anyám lenne. Nem nagyon bántam, mert elég fárasztó nap volt ez. Néhány kiszűrődő zajt még hallottam, majd teljesen elnyomott az álom. Egy fehér szoba közepén álltam. Velem szemben Percy. Hogy kerül ő az álmaimba? Mielőtt még megszólalhattam volna megölelt ezzel elhallgattatva.
- Hova az istenekbe tűntél? - kérdezte mérgesen. Nem tudom miért ilyen kedves velem. Alig ismer mégis tök jófej, sőt kétszer meg is ölelt.
- El kellett mennem. - feletem.
- Hol vagy? - érdeklődött tovább.
- Nem tudom. - tényleg nem tudtam. Emma vitt oda ahol voltam.
- Gyere vissza. Kint veszélyes. - mondta.
- Nem lehet. Tudom, hogy Zeusz zsarolja a tábort hogy adjanak ki. Meg azt is hogy én nem tartozok közétek. - nehéz szívvel ejtettem ki a szavakat, de mind igaz volt.
- Ne hülyéskedj Ginny! Te is félisten vagy! - ellenkezett.
- Ez nem igaz. Én egy szörny vagyok és veszélyes. - tiltakoztam. - Ti voltatok az elsők akik között otthon éreztem magam, de......
- Akkor gyere vissza! Zeusszal lehet rendezni az ügyet. - erősködött.
- Nem. Én nem akarlak titeket bántani. - ahogy mondtam a sírás kerülgetett. Végre egy hely, ahol jól éreztem magam és mégis el kellett hagynom. Én nem tartozom sehova. Nem vagyok se félvér se szörny. Nem vagyok ember, se isten, de két dolog biztos nem vagyok. Alexandretta Gorgó és Ginny Green.
YOU ARE READING
Szörny vagy félisten? // Befejezett
FanfictionA szörnyeknek lehetnek utódaik. Csak egyről tudnak egy bizonyos lányról, akinek az édesapja egy isten az anyja pedig egy mítikus szörny. A lány többszáz éven keresztül aludt. Egészen idáig. #40 In Fanfiction 2017. 11. 18.
