Szörny vagy félisten? // Befejezett

Kellemetlen reggel

Végül csak sikerült elaludnom valahogy, valamilyen módon. Most biztos azt várjátok, hogy elmeséljem milyen eseménydúsat álmodtam. Hát..... Ez elég nehéz lenne ugyanis egész álomoban csak a nagy feketeséget láttám, viszont az se lehetett, hogy nem álmodtam semmit, ugyanis a háttérben halk zokogást hallottam egész idő alatt. Reggel a nap első sugaraira keltem.

- Hülye keleti szoba. - nyögtem, majd megfordultam, hogy ne égjen lyuk a retinámra. A kevés alvás miatt úgy éreztem magam, mint akiből lecsapolták az energiát. Nagyon rossz hangulatomban voltam. Legszívesebben elküldtem volna mindent a francba. Remek. Senki más nincs fent rajtam kívül. - gondoltam. Nagy nehezen rávettem magam, hogy felálljak és a szoba konyhájához vagy milyéhez menjek. Nincs kávé. Mit is vártam? Lementem és a hotel büféjében csináltattam magamnak egy kávét. Nem gyakran szoktam élni ezzel a lehetőséggel, de most úgy éreztem magam, mint egy leeresztett lufi, szóval szükségem volt rá. Azt mondták majd a számlánkra írja a pasas az ital árát. Még szerencse, hogy nem fizettünk egy garast se, mert ilyen árban aranyat szoktak venni vékában nem kávét. Némi koffein segítségével már kevésbé néztem úgy ki, mint egy halott és higyjétek el, ha valaki tudja milyen egy hulla, akkor az én vagyok.  Fent a többiek még mindig nagyban húzták a lóbőrt. Hirtelen eszembe jutott, milyen élvezet lesz felkelteni őket. Elvigyorodtam. Szinte hallottam, ahogy Ginny mond valami ilyesmit: Büszke vagyok rád tanítvány. Ki hinné el, de amennyire gyerekes és ártatlan legalább annyira tud szadista lenni. Hogy honnan tudom ezt? Egyszerűen rájöttem. Beszélgettem vele annyit, hogy megtudjam mit mond komolyan. Először az agyamra ment és én se voltam vele kedves, de végül leesett, hogy egy csomó dolgot csak azért csinál, mert idegesíteni akart. Élvezi mikor idegesít. Széles, magabiztos vigyorral nézi, ahogy én fogom a fejem, a hülyeségei miatt. Egy pillanatra elgondolkodtam. Remélem nem esett semmi baja. Egy év alatt ő lett az egyik ha nem a legjobb barátom. Nem akartam, hogy bántsák. Először csak megszántam a táborban, de megismertem és ha vannak olyan emberek, akikkel kigazságtalan a sors akkor ő tuti köztük van. Nem gyakran beszélt nekem az árvaházi élményeiről, de azok alapján amiket mondott, nem szerett ott lenni, ráadásul most le akarják vadászni, pedig nem tett semmit.
Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy lassan elérek a szobánkig. Bent a többiek még aludtak. Először egy serpenyőt ütögtve akartam felverni őket, de elment a kedvem, így szimplán megráztam őket egyesével, amíg morogva, szitkozódva ki nem keltek az ágyból mind a hárman.