Fel a köpenyt!

1K 103 9
                                    

Már több hete a Jupiter tábor hát.... Nem is benne, de a közelében vagyok. Megtanultam pár kardos alapmozdulatot és egész jól haladok. Nico már nem olyan bunkó, mint először volt, de azért kedvesnek nem nevezném. Mikor azok várasdit játszanak én maradok a házban amit khosnak vagy mi a fenének hívnak. Az tuti, hogy a rómaihoz nem értek. De legalább net volt így tudtam videókat nézni a mobilomon. Éppen néztem a kedvenc netes sorozatomat és jött az intro, mikor benyitott Nico. Azonnal levettem a hangerőt. Nem akartam, hogy megtudja mit hallgatok, mert elég kínos, hogy 2618 éves létemre nézem a DC Superhero girls- t.

- Mit hallgatsz? - kérdezte.

- Semmit. - hazudtam.

- Mindegy. Hamarosan kajálunk jönnöd kéne. - mondta, majd mikor nem figyeltem kivette a telefonomat a kezemből és felcsavarta a hangerőt.

- Fel a köpenyt!..... - szólalt meg a mobil.

- Mi te...... - nyögtem.

- DC Superhero girls? Nem vagy te ehhez kicsit idős? - rosszabbra számítottam.

- A rajongás nem korosztályfüggő. - feleltem.

- De a tárgya igen. - mondta.

- Mért most ha én ezért rajongok? A Miraculous Katicabogár és Feketemacska kalandjait is egy csomó ember nézi akik nem 10 és 6 évesek. - érveltem. - Mellesleg tetszik a zenéje. Főleg ez a rész. - vittem előre.

- Mi megtudunk csinálni mindent,
Azok lehetünk akik akarunk.
Fel a köpenyt!
Itt az idő!
Lépj be a fénybe!
Mentsd meg a világot a bűnözéstől!

- Ha te mondod.... De mi tetszik neked benne? - érdeklődött.

- Hát..... Csak jó lenne szuperhősnek lenni. Felvenni a maszkot és akkor az lehetnék aki akarnék lenni azt tenném amit szeretnék és megmenteném a világot. - magyaráztam.

- Ugye tudod, hogy neked is van szupererőd és te is megmentheted a világot? - nézett rám.

- Jó is lenne, de én csak ártanék. A Poszeidónos erőmet alig tudom használni a másik pedig irányíthatatlan. - mondtam.

- Másik?  Azt hittem csak.....

- Szép is lenne, de nem csak hordozom azokat a géneket anyámtól. Nem tudo. Igazán hogy működik. Egyszer véletlenül használtam néhány gyereken, akik diliházba kerültek. - meséltem. Nico látta rajtam, hogy szomorú vagyok.

- Értem...... Gyere kajálni. - eröltetett magára fura mosolyt.


Szörny vagy félisten? // Befejezett Où les histoires vivent. Découvrez maintenant