Amióta a Jupiter tábor közelében voltam találtam egy helyet, ami nyugis és nem zaklatnak. Egy rét volt tele virágokkal. Imádtam. Ha lehetett ott voltam általában ott szoktam aludni vagy csak feküdni a földön aztán Nico megjelent és hívott enni ezzel tönkretéve a tökéletes boldogságomat. Most viszont máshogy alakult a dolgok menete.
A fűben feküdtem és gyönyörködtem az égben, ami lassan sárgás árnyalatot vett fel, majd vörösbe aztán kékbe hajlott.
- Ginny! Gyere enni! - hallottam Nico örömgyilkos hangját. Most viszont nem pattantam fel és mentem oda. Megérdemli, hogy megvicceljék. Odalopakodtam, majd egy nagy urgással a földre terítettem. Azt hittem meg fog ölni, de nem elnevette magát, ahogy én is. Egész aranyos volt, ahogy nevetett. Azt mondják a többiek,hogy ritka látvány, de mikor én láttam sokat nevetett és mosolygott. Furcsa. Azok ellenére, hogy hatalmas táskák vannak a szemei alatt és sápadt, mint a kísértet azok ellenére jól áll neki a mosolygás. Azok ellenére, hogy nagyon negatív és sokszor kést szúr a jókedvem szívébe, azon gondolkodtam, hogy milyen ha nem ugyanazt a ruhát viseli, mint mindig. Ami amúgy jól állt neki. Illett a hajához és a szeméhez. Visszafeküdtam a földre és a haján meg a szemein fondolkodtam. Várjunk! Mi a sz*r! Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből! Még csak az kéne, hogy belezúgjak. Tök nem az esetem és ráadásul meleg is. Bár ami igaz az igaz bejön, de ennyi. Sóhajtottam.
- Csak ez kéne. - dünnyögtem, majd felálltam és Nico felé nyújtottam a kezemet. - Gyere Kísértet.
- Kísértet? - méltetlankodott.
- Még az Edward Cullenon gondolkodtam. - mondtam nevetve.
- Eszedbe ne jusson! Nem vagyok vámpír!
- Ez vitatható. - jegyeztem meg.
- És nem is csillogok. - mondta, miközben mentünk enni.
YOU ARE READING
Szörny vagy félisten? // Befejezett
FanfictionA szörnyeknek lehetnek utódaik. Csak egyről tudnak egy bizonyos lányról, akinek az édesapja egy isten az anyja pedig egy mítikus szörny. A lány többszáz éven keresztül aludt. Egészen idáig. #40 In Fanfiction 2017. 11. 18.
