Szörny vagy félisten? // Befejezett

Élettörténet

Percy jókedvűen rám mosolygott, majd a saját asztalához vezetett.

- Na nem meg mondtam? - átölelt. Kicsit furcsa volt, mert engem soha senki nem szokott megölelni. Épp leültem az asztalhoz, majd hirtelen valami felvillant én meg neki estem egy másik asztalnak. Az oldalam fájt, de az volt a legkisebb bajom. Egy férfi állt a Poszeidón asztal romjain.

- Te. - préselte ki a fogai közt ezt az egy szót, miközben rám nézett.

- Mi a fene? - nyögtem. Ekkor megnyílt a föld és kiemelkedett belőle egy másik férfi. Zeusz és Hádész. Nagyon megijedtem, de le kellett nyugodnom. A táborlakók hátráltak. Zeusz odajött hozzám és megfogta az államat.

- Mire vársz?- kérdezte. - Csak így menekülhetsz meg. - folyamatosan a szemembe nézett.

- Tudom miről beszél. - mondtam.

- Ugyan Zeusz hagyd már. - szólalt meg Hádész. - Inkább add nekem.

- Mire kell neked? - nézett Zeusz nem túl kedvesen a testvérére.

- Mire, mire. Kémek mindig kellenek és ha valakinek ilyen ereje van. - mutatott rám.

- Hagyd békén a lányomat! - hallottam egy hangot a hátam mögül. Zeusz elengedett. Hátra nézve egy férfit láttam. Fekete haja volt, miben ősz tincsek keveredtek, ( az hittem az istenek nem öregednek ) a szeme ugyanolyan tengerzöld volt, mint az enyém és Percyé. Három férfi állt elég komor tekintettel én pedig a tűzvonalban foglaltam helyet egészen addig, amíg Percy el nem rántott.

- A lány egy szörny! El kell pusztítani! - harsogta Zeusz. Kicsit szíven ütött a dolog. Rám világ életemben úgy néztek, mint egy szörnyre, ezért nem esett jól a kijelentés.

- Ginny az én lányom! - erősködött Poszeidón. - Amúgy is ez a Félvér tábor. Itt nem bánthatod.

- Ginny? Milyen aranyos név. Az igazira már nem is emlékszel Alexandretta? - nézett rám.

- Milyen Alexandretta? - értetlenkedtem.

- Tehát nem emlékszel. - morogta Hádész. - Mikor megszülettél anyukád Alexandrettának nevezett. De hát hogy is emlékezhetnél? Még csecsemő voltál és amúgy is évszázadokkal ezelőtt nyomod veszett. - nem értettem semmit.

- De hát én csak 18 éves vagyok. - mondtam.

- Inkább 2618. - jegyzte meg Hádész. - Krisztus előtt kb hatszáz  évvel születtél Görögországban.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Összekevernek valakivel. Én Ginny Green vagyok. 18 éves amerikai állampolgár. - Zeusz elnevette magát.

- Dehogy. - ellenkezett. - Mikor megszülettél volt két torz testvéred. Szerencsédre te nem az anyádra ütöttél.  Apád odaadott Hekaténak, aki egy kis szívességért cserébe egy varázslat segítségével életben tartott és egy napot se öregedtél azóta. Aztán rájöttünk a dologra, mire apád fogott és beadott egy New Yorki árvaházba Ginny Green név alatt. - magyarázta. - Egészen eddig tökéletes biztonságban voltál, de rád találtunk és most nem megyünk el nélküled.