Szörny vagy félisten? // Befejezett

Szabadítás

Nico szemszöge:

Fura ezt leírni, de kimondottan örültem, mikor Ginny elkezdett csipkelődni. Talán. még hiányzott is egy kicsit. Nem tudom. Minden esetre megnyugtató volt újra látni, de mielőtt méf kifaggathattam volna, hogy mi a jó büdös francot hitt mikor lelépett, elsétált. Valami pinceajtószerűség felé vette az irányt, mi pedig követtük. Felénk fordult és csak egy pillanatig, de láttam rajta a félelmet. Vészjóslóan ijedt tekintettel nézett rám egy hosszú másodpercig, majd felvette a pókerarcot és megszólalt:

- Nos hölgyeim és uraim, mindenki kösse fel a gatyáját, mert akárminek is van ilyen szaga az jó nem lehet. - mondta, majd lenyomta a kilincset. Nem tudom. Én a magam részéről valami szörnyre számítottam, aki tíz éve nem fürdött. Ehelyett csak egy szoba volt, néhány fáklyával, kivilágítva padló nélkül. Vagyis volt padló csak négy méterrel alattunk. A "még túl élem, de nem akarok akkorát esni magasan", ja és tüskék borították. - Hát ezen bajos lesz átjutni. - jegyezte meg Ginny. Elgondolkodó arcot vágott. Félig megjátszotta, de látszott, hogy töri a fejét. - Jason át tudsz minket vinni? - kérdezte.

- Hát.... Lehet, de egyszerre max egy ember bírnék el. - válaszolta Jason.

- Oké. Ki megy elsőnek, mert én nem. - húzódott hátra. Hamar megbeszéltük a dolgot. Elsőnek megy Piper, aztán én, majd Will, végül pedig Ginny. Pipert menyasszonypózban vitte át.

- Állj! Én tuti nem fogok ilyen pózban átmenni. - jelentettem ki.

- Ugyan Nico ne problémázz! - sóhajtott Ginny.

- Én akkor se hagyom, hogy valaki menyasszonypózban vigyen engem. Tudod te az milyen kínos nekem? - makacskodtam.

- Ha egy Will maszkot rakok Jasonre akkor jó? - fogta a fejét fáradtan. Nem tudom, hogy komolyan gondolta vagy sem, de én eléggé feszengtem a beszélgetés végére. - Meg van! - kiáltott fel Poszeidón " zseni" lánya. - Ülj fel a hátára! - végül Jason átrepült a tüskék fölött velem a hátán, aztán jöt Will, végül Ginny. Szegény Jason mikor Ginnyt hozta biztos úgy érezte magát, mint valami taxi. Én személy szerint azért nem voltam nyugodt, mikor láttam, hogy a barátaim hegyes tüskék felett repülnek el, de mindegy. Nem esett semmi bajuk és ez a lényeg. Ginny megint úgy döntött átveszi a vezetést és előre megy, viszont a folyosó végén hirtelen megállt. Mikor mellé értem vettem észre, hogy mennyire sápadt és kicsit remegett is. Aztán észre vettem, mitől ijedt meg ennyire. Egy hatalmas állat feküdt a terem közebén. Pikkelyek borították be a testét és hét feje volt, a nyakába pedig egy: Szörnyen jó fánk! Egy hidra. Szerencsénkre épp az igazak álmát aludta.

- Én kikerülöm ti maradjatok itt. - tágogta Ginny, majd óvatosan elindult.

- Utána megyek. - tátogtam én is, mint a hal és követtem Poszeidón lányát. A pasló meglehetősen csúszott és a hidra farkát se volt olyan könnyű átlépni, mint hinnétek. A lényeg, hogy szerencsésen túljutottunk a szörny álltal létrehozott akadályon. Mikor márúgy éreztem elég messze vagyunk megszólaltam:

- Én is itt vagyok.

- Tudom. Mondtam, hogy egyedül megyek. - nézett rám kissé furcsán. A tekintete nagyon szokatlan volt. A megszokott tengerszín helyett most méregzöld volt a szeme, de valószínűleg csak képzeltem, mert amint megráztam a fejem ugyanaz a tengerzöld szempár meredt rám kicsit mérgesen. Ginny szerint olyan, mint Percy az ikertestvére lenne, de szerintem ez nem teljesen igaz. Ha megfigyeljük az apróbb vonásokat, könnyen észrevesszük az eltérést kettőjük között. Például Ginny arca kicsit kerekebb és a alacsonyabb is. Jóval alacsonyabb. Még én is túlnőttem, pedig én nem vagyok egy nagytermetű srác. Nagy gondolkodásomat az zavarta meg, hogy Ginny megállt. Egy hatalmas fémajtó volt elöttünk. Már éppen megszólaltam volna, hogy: Ezen nem jutunk át, menjünk vissza. mikor Ginny előhúzott a zsebéből egy drótot és elkezdte a zárat matatni. Rögtön tudtam mit csinál az L alakúra hajlított dróttal, mert már néhányszoe én is megpróbálkoztam az zárak feltörésével. Ennek eredménye néhány használhatatlan lakat lett és egy dühös Bianca, aki nem igazán örült neki, hogy a hullámcsattjai, mint beletörtek egy lakatba.

- Ezt hol tanultad? - kérdeztem.

- Az interneten. - kaptam tömör választ, mielőtt a zár halk kattanással kinyílt. Ginny lépett be elsőnek és azonnal le is hajolt. Sajnis én nem kapcsoltam ilyen gyorsan, így homlokon talált egy kavics. Először nem tudtam, ki volt az aki megdobott, de hamarosan észrevettem a kislányt. Nagyjából 13 éves lehetett, csapzott barna haja volt és kék szemei.

- Hagyd Enelis! - szólalt meg egy nő. Ismertem az istennőt. Hekáté. Ginny odasétált az aranyháló alatt térdelő nőhöz, majd kardjával felhasította a halót. Hekaté kiegyenesedett.

- El tud vinni minket innen? - kérdezte Ginny.

- Hamarosan igen. Azt hiszem.... - kezdte el mondani az istennő, mikor egy hatalmas ordítás zavarta meg.