Szörny vagy félisten? // Befejezett

Sihuhuzás

Ginny szemszöge:

Hamarosan már senki nem nézett rám. Feltettem a fülhallgatómat és elkezdtem zenét hallgatni. Üres tekintettel meredtem magam elé, miközben mindenféle dolgott elképzeltem. Sajnáltam, hogy el kellett mennem, de valakinek el is kell intéznie a dolgokat. Ha sikerül tisztáznom magam, akkor Zeusz végre nem akar megöletni és nem kell majd az egész hátra levő életemet Újrómában. Nem mintha nem lenne szép meg minden, de akkor is...  Sok szám volt a telefonomon és miközben éppen fantáziáltam megszólalt az egyik kedvencem a You belong with me. Mindig szerettem ezt hallgatni, de most belefájdult a szívem. Mégis jó lenne Újrómában. A többiekkel. Nicoval..... Istenek! El se hittem, hogy valaha ilyen nyálas dolgokról fogok képzelődni. Komolyan ha ez egy film lenne már rég nem nézném. De ha egyszer hiányzik nem tudom mit csináljak. Az se érdekel, hogy neki mindig csak barát leszek. Mellette akartam lenni. Egyre keserűbb lett a hangulatom. Valaki megkérdezte, hogy mi bajom. Én csak azt feleltem:

- Á.... Semmi, semmi.... Semmi... - elég ritka ha kiül az arcomra, hogy nem vagyok éppen. Én a csendben szenvedők csapatát erősítem. A haragot, az idegsséget és a félelmet pedig azért nyomom el, mert nem akarok több ember diliházba juttatni. Szóval ja... Kicsit meglepődtem, hogy valaki észre vette és nem azt kérdezte meg, hogy kérek e gyögyszer az alhasi panaszaimra. Mintha lenne.

- Legközelebb kicsit ügyesebben hazudj! - mondta a nő, aki az állapotom felől érdeklődött.- Poszeidón lánya. - ez teljesen kirántott a fanzátiámból vissza a rendes világba. Azonnal felpattantam és észrevétlenül a kardom markolatára csúsztattam a jobb kezem.

- Ki maga? - néztem rá keményen.

- Ne vedd zokon. - mért végig. - Semmi személyes, de Zeusz szép kis summát ajánlott fel érted és nekem kell a pénz.- végszóra előkapott egy tőrt.

- Ki maga? - ismétletem meg erélyes hangnemben.

- Ha ennyire erre vagy kíváncsi. - forgatta a szemeit. - A nevem Helga Bertoly. - nekem támadt. Én gyorsan reagáltam és kivédtem a kardommal. - Jobb ha tudod, hogy Niké az anyám, így SOHA nem szoktam veszíteni. - az ablak előtt álltam. Jaj Ginny. Ezt ezerszer meg fogod bánni! - gondoltam. A kardomat felemeltem, majd egy hatalmasat csaptam az üvegre. ( FIGYELEM! Ezt NE próbáljátok ki otthon! ) Ezt követően kivetettem magam a mozgó vonat ablakából. Pokoli fájdalom hasított a bal karomba. Felemeltem, ami rohadtul fájt, majd visszaengedtem a földre. Fogalmazzunk úgy a könyököm abba az irányba hajlott ahova pont nem kellene. Hálát adtam az isteneknek, hogy annó általánosban jártam elsősegély szakkörre. Levettem a pulcsimat, majd felkötöttem a karomat, ami közel olyan rossz volt, mintha egyszerre tenyereltem volna egy kaktuszba és egy csalánba. Miután ezzel végeztem gyalog indultam el a sínek mentén. Ez hosszú lesz....