Nagyon esős időnk volt. Bár őszintén, engem nem zavart. Jobban szeretem, mint a vakító napsütést meg amúgy is. A tengeristen lánya ként nincs ellenemre a csapadékhullás. Általában kint ültem az erkélyen és néztem az esőt. Néha Nico is kiült. Akkor meglepő módon nem volt olyan bunkó, mint szokott lenni. Ez annyit tesz, hogy csak néha beszélt hozzám. Egyszer, mikor elaludtam arra ébredtem, hogy valaki lefröcskölt vízzel. Odanéztem. Nico a szokásos fapofa helyett gúnyosan mosolygott rám.
-Jé. Nem tudtam, hogy ilyet is lehet látni az arcodon. - céloztam a mosolyára.
- Régen kicsit többet mosolyogtam. - felelte. - Miután meghalt nővérem nem igazán volt hozzá kedvem.
- Óóó..... Akkor épp ideje lenne újra megtanulni mosolyogni, mert ez.... - mutattam az arcára, amin széles, kissé furcsa vigyor ült. - Olyan, mint Harry Potter vigyora, mikor rájött, hogy a láthatatlanná tevő köpennyel be tud menni a lányöltözőbe. - még ez mondtam lassan a víz felé nyúltam és lefröcsköltem. A fura dolog akkor jött, mikor az egész pocsolya követte a kezem mozgását. Nico alig kapott levegőt, majd felpattant és újra rám lötykölt egy adag vizet én meg azt csináltam, amit előtte.
KAMU SEDANG MEMBACA
Szörny vagy félisten? // Befejezett
Fiksi PenggemarA szörnyeknek lehetnek utódaik. Csak egyről tudnak egy bizonyos lányról, akinek az édesapja egy isten az anyja pedig egy mítikus szörny. A lány többszáz éven keresztül aludt. Egészen idáig. #40 In Fanfiction 2017. 11. 18.
