Szörny vagy félisten? // Befejezett

Az ég lánya nyomába

Álmosan keltem fel.

- Te ébren vagy? - kérdezte Nico meglehetősen undok hangnemben.

- Már egy ideje. - feleltem.

- Mit hallottál?

- Csak azt, hogy félsz a kukoricától. - válaszoltam a szememet törölgetve.

- Ne szólj bele abba amit nem értesz. - mondta mogorván.

- Csak azt értem, hogy súlyos kukoricafóbiában szenvedsz. - gúnyolódtam.

- Menj vissza aludni! Idegesítesz. - kissé morcosan, de vissza feküdtem. Álmomban két ember beszélgetett. Az egyik azt mondta:

- Nem félsz, hogy Emma kiszabadítja őket? - erre a másik.

- Nem. Ha az a nyanvadt kisisten ki is szabadítja Artemiszt és Hekatét, Zeusz kislánya akkoris itt marad. Ha pedig ő nem kerül elő, akkor Zeusz azonnal a lányra veti magát, amit persze Poszeidón nem fog eltűrni és Paff! Kész a háború. - magyarázta a nő. Két nő beszélgetett.

- Árész nem akar segíteni? - kérdezte a másik.

- Aza elejn akart, de mikor belekeverték a lányát kiszállt. - felelte a nő. Az álom eltűnt. Mostmár reggel volt. Nico már rég ébren volt.

- Legalább felkeltél. - morogta. - Úgy aludtál, mint akit meglőttek egy elefántnyugtatóval. - annyira "kedves".

- Meg kell keresnünk Zeusz lányát. - jelentettem ki.

- Meg van. Egy van. Tháliának hívják és nagyon jól elvan. - felelte a srác.

- Honnan tudod, hogy nincs még egy? - kérdeztem.

- Sehonnan, de..... - félbe szakítottam.

- Hát akkor. Amúgy pedig ha nem kerül elő akkor Zeusz engem fog piszkálni. - mondtam. - Csak nem akarnád, hogy Zeusz megöljön?

- Hidd el nagyon szívesen mondanám, hogy: De. - forgatta a szemeit.