Destiny

Part 2

Lábam alatt remegett a talaj,miközben az egész épületet betöltötte a fülsüketítő durrogás.Akaratlanul is hangos sikolyok hagyták el torkomat,de ezt a hatalmas zajban csak én hallottam.Minden érthetetlen volt,hirtelen változott át apám vacsorája rémálommá.Azt sem tudtam ,hogy mi folyik körülöttem,vagy hogy az engem oldalamnál szorosan tartó alak hova visz.Gyorsan haladtunk a fullasztó porfelhőben,miközben Ő néha néha rám sandított,majd figyelmét újra az előttünk lévő folyosónak szentelte.Tudta merre megyünk,míg nekem fogalmam sem volt,egészen addig,míg meg nem hallottam egy hangos sikítást.Ekkor ismertem fel egy képet a falon,ami közvetlen a konyha melletti sarokban lógott.Hirtelen kezdtem el pánikolni,ahogy rájöttem,kinek a sikításától hangos a folyosó.Ugyan ilyen hirtelen rántottam ki kezem az engem vonszoló tenyeréből,és hátat fordítva neki kezdtem futni a hang irányába,annak ellenére is,hogy alig láttam valamit.Valamibe bevertem a sípcsontom,majd a könyököm,ami megállásra kényszerített.Már épp indultam volna tovább,mikor egy erős rántást éreztem magamon,a következő pillanatban pedig,egy erős mellkasnak csapódtam.Nem kellett sokat várnom,míg újra húzni kezdett az ellenkező irányba,mint ahonnan a sikítás jött.Hirtelen kezdtem el rángatni kezem a szabadulás érdekében,de Ő erősen tartott,és még az erős porfelhőn keresztül is láttam,ahogy szemeit összehúzza,és hallottam ahogy elmormog egy rohadt életbét.Egyre erősebben kapálóztam,amit egy idő után megelégelt,és még szorosabban magához rántott,minek következtében ismét mellkasának csapódtam,és szembe fordultam vele.

-Ide figyelj,fejezd be ezt a kibaszott rángatózást,és engedd,hogy elvigyelek innen.-dörmögte felém dühösen,majd ismét húzni kezdett,de elé ugrottam,és kezemet ismét rángatni kezdtem.

-Nem hagyhatjuk itt őket...nem eshet bajuk.Min Seo,ő idős,és...-könnyeim patakként kezdtek hullani szememből,miközben még erősebben kapálózva próbáltam szabadulni.Tisztában voltam vele,hogy az előttem álló dühös,és sokkal erősebb nálam,de nem adhattam fel.Segítenünk kellett a többieknek.

-Ők téged akarnak aranyom,senki mást.Úgyhogy most szépen szót fogadsz,és elhúzunk innen.-hangján tisztán érződött dühe,és türelmetlensége.Akárhogy is kapálóztam,és sikítoztam,nem eresztett szorításán,sőt,egyre erősebben fogott.

-Nem megyek innen sehova,míg a többiek...-kiabáltam képébe,miközben hangos sikolyok hagyták el számat.Már épp készültem volna bokán rúgni fogva tartóm,mikor lábaim hirtelen elemelkedtek a földtől,és megéreztem magam alatt valami keményet és erőset.Aztán beletelt néhány másodpercbe,míg rájöttem,a velem körülbelül egy idős férfi a vállára kapott,és nagy léptekkel haladt velem valamerre.Ütni kezdtem,de neki ,meg sem kottyant.

-Tegyél le te...-próbáltam leugrani róla,de ismét csak olyan erősen tartott,hogy mozdulni is alig bírtam.Csak kezeimmel tudtam szabadon csapkodni erős hátát.

-Erre rohadtul nincs időnk,szóval fogd be.-ekkor csapta meg hirtelen a viszonylag friss levegő orromat, és némileg kitisztult látásom is,a gyengébb porfelhőnek köszönhetően.Fel sem fogtam akkor még igazán engem cipelő furcsa szavait,mert hirtelen dobott le valami puhára.Fejem felemeltem,és megláttam egy kocsit.Egy kocsit belülről.Aztán a következő pillanatban egy ajtó csapódására,majd a motorhang doromboló hangjára lettem figyelmes.A kilincsért nyúltam,de ekkor kattant a zár.Bezárt az autóba....

Erősen kezdtem el ütni az ablakot,és az ajtót,miközben dühös,aggódó sikítások hagyták el számat.Nem néztem oldalra,de tudtam,a mellettem ülő,engem figyel,akkor is,ha éppen vezet.

-Engedj el,vagy sikítani fogok.-kiabáltam,miközben szemem az elrablómra emeltem.Akkor tűnt fel először,hogy tényleg nem sokkal lehet idősebb nálam.Félnem kellett volna tőle?Nem tettem.