Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Minden forgott körülöttem,mikor a repülő útközben zötykölődni kezdett.Nem tudtam,hová megyünk,és azt sem ,hogy egyáltalán miért mentem a szerelmespárral.Akkor ott teljesen mindegy volt minden.Semmi sem számított.Agyamat teljesen ellepte a pánik,és az aggodalom.Azt sem tudtam,hogy egyáltalán hogy engedhettek át a repülőtér check pontjain...Úgy néztem ki akár egy zombi.Nem szóltam senkihez,csak bámultam hol magam elé,hol pedig a sűrű felhők közé a repülőgép ablakán keresztül.Zelo valami hamis útlevélről beszélt nekem,még mielőtt a reptérre értünk,így tisztában voltam vele,hogy nem a saját személyazonosságunkkal karöltve utazunk.Ha Eun keze végig Zeloéban volt,ezért tisztában voltam vele,hogy fél.Mindenki miattam érezte magát rosszul,és mindenki miattam volt veszélyben.Emiatt csak még rosszabbul éreztem magam,hiszen nem érdemeltem,hogy ennyiren védjenek...Minden a saját apám miatt volt,és ezzel akkor is tisztában voltam,ha halvány fogalmam sem volt a valóságról...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem is figyeltem az útra,miután a repülő leszállt,és Zelo egy taxiba ültetett minket.Azt sem figyeltem,hogy mennyi ideje kocsikázhattunk,mikor hirtelen megjelent előttünk egy takaros,cölöpökön álló ház.Normál állapotomban biztosan tetszett volna,de akkor még ez sem tudott érdekelni.Aggodalmam egyre csak nőtt,az apám házában maradottak iránt.Aztán csalódottságom is egyre csak nőtt,mikor újra és újra eszembe jutott az apám árulása...Akkor úgy éreztem,senkim sincs...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hé,Yoora,gyere ,menjünk be.-szólalt meg valahonnan mellőlem egy ismerős férfi hang.Ennek köszönhetően feleszméltem bambulásomból,és akkor vettem csak észre,hogy már a ház előtt állunk.Gondolkodás nélkül,minden mindegy alapon kerültem ki egy növényt,és szorosan Eun,és Zelo mellett lépdeltem egyenesen a ház bejárata felé.Belépve a nagy ajtón,rögtön észrevettem,hogy a ház nem túl nagy,de annál barátságosabb.Pont,mint amilyenben Youngjaeval laktam.E gondolatra ismét szorítást éreztem a mellkasomban,és csak remélni mertem,hogy nem esett semmi baja,sem neki,sem a többieknek...Gondolataimból egy gyengéd rántás jobb kezemen szakított félbe.Lepillantva kezemre,rögtön megismertem Eun kezeit.Arcára pillantva ,nem láttam mást,csak megértést.Nem értettem magam,sem azt,hogy miért kezdtek el potyogni könnyeim ,hiszen már előtte órákkal nem voltam képes e cselekedetre.Magamon éreztem Zelo égető tekintetét,és Eun sajnálkozó együttérzést sugárzó barna szemeit.Próbáltam eltakarni szemeim,hogy ne láthassa senki,mennyire rosszul érzem magam.Nem akartam,hogy sajnáljanak,nem mikor ők is mind miattam voltak veszélyben,és miattam élt mindenki dühítő életmódot.Olyannyira lelkiismeret furdalásom volt,hogy legszívesebben eltűntem volna a földről.Bármi jobb lett volna annál a helyzetnél,mint ami akkor uralkodott.Ha történt volna valami velem,mindannyian szabadok lehettek volna...Hirtelen lettem figyelmes Eun halk szipogására,és ekkor jött el az a pillanat,mikor nem bírtam tovább elviselni a szorítást a mellkasomban,és a tudatot,hogy képtelen vagyok megvédeni magam,és emiatt másokat sodrok veszélybe..
