Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csend.Fejemben ezernyi kérdés zakatolt,mégis a csend volt az egyetlen amit hallottam.Az emberek hiába beszéltek körülöttem,és hiába próbáltam meg figyelni,nem ment,hiszen a szívemben egyre csak erősebben sajgó fájdalom,mindent elnyomott.Tennem kellett volna valamit..bármit,hogy segíteni tudjak,ám képtelen voltam rá.Képtelen,mert magam sem hittem azt,ami történt..nem hittem el,hogy a lány,akiért az életem képes lettem volna oda adni,nem tudta,hogy ki vagyok.Ha belegondoltam abba,hogy min mehet keresztül,a fájdalom gyorsabb sebességre kapcsolva kezdett növekedni.Pontosan ezért bámultam ki fejemből üres,semmitmondó tekintettel...még az előttem lévő kórházi számlákat is lassan,alig mozogva firkantottam alá.Habár Yoora apja akarta kifizetni azokat,én nem engedtem..nem hiszen attól,hogy a lány nem ismert engem,én még tudtam,hogy kicsoda,és éreztem azt bensőmben,ami a legjobb dolog volt az életemben...a szerelmet,amit a lány iránt éreztem...
-Fontos,hogy mindent tudjon..hogy mindent elmondjanak neki.-fejem csak az orvos szavaira kaptam fel.Ismét csak az irodájában ültünk,ám akkor nem egyedül voltam,hanem az egész csapat,és Eun is a helyiségben tartózkodott.A doki mindannyiunkkal beszélni akart..Ez volt az egyetlen dolog,ami miatt nem Yoorát lestem a távolból.Igen,a körülmények ellenére is képtelen voltam távol maradni tőle.
-Ez természetes.Mindent el fogunk mesélni neki..-szólalt meg egykori apósom,miközben képén olyan kétségbeesett kifejezés ült,hogy azt hittem,ott helyben lehányom.Ő volt az,aki miatt Yoora mellém kényszerült,neki is csak annyi része volt abban,ami történt ,mint saját magamnak.Ám ő ezt tudomásul sem akarta venni,én pedig őszintén nem hittem neki,sem annak az aggodalomnak,amit akkor már hetek óta mutatott.Eldobta magától a lányát a pénz miatt,és ezt nem tudtam megbocsátani neki,úgy ahogy magamnak sem amit a szívemnek kedves lánnyal tettem..
-Az lenne a legjobb,ha haza vinnék a családi házba,és mindenki vele menne.-nyitotta ki újra a száját a doki,miközben egy féloldalas pillantást vetett rám.Tudta..talán ő tudta azt,hogy mire is készülök.
-Ez megoldható,hiszen ezek itt mind nekem dolgoztak.-szólalt meg újra Yoora apja,mire egy dühös sóhaj hagyta el számat.Tényleg nem tudtam,hogy az öreg mit képzelt magáról.
-Youngjae...azt hiszem,hogy Yoora már lenyugodott.Eltelt egy hét azóta,hogy felébredt.Véleményem szerint elmondhatnák neki,hogy maga kicsoda.-szemeimet az orvosra kaptam,mire ő egy halvány vigyort küldött felém.Hogy minek örült annyira,magam sem tudtam.Nem,mert annyira lehangoló volt minden,hogy élni sem volt kedvem.Értelme sem volt semminek...akkor már nem.
-Nem.Ezt nem fogjuk elmondani neki.-szólaltam meg,száraz,kaparó torkomból áradó az átlagosnál is mélyebb hanggal.Igen,egy ideje nem is beszéltem,szóval ezen nem csodálkoztam,csak hagytam,hogy egyre csak felemésszen a bennem tomboló fájdalom...
-Mit...
-Nem tudhatja meg,hogy ki voltam,vagy ,hogy ki vagyok.Nem akarom,hogy tudja,hogy mi mik voltunk egymásnak,vagy azt,hogy szeretem.-mondtam,eközben magamon érezve a helyiségben tartózkodó minden egyes alak tekintetét.Tudtam,hogy megdöbbentek,hiszen a baleset előtt képtelen lettem volna elengedni Yoorát.Akkor még nem értettem,hogy milyen veszélyben is volt mellettem..
