Destiny

Part 6

A napok gyorsan teltek.Olyannyira gyorsan,hogy szinte észre sem vettem,hogy akkor már egy hónapja Youngjaet boldogítottam.Gorombasága duplájára nőtt,amit elég nehezen viseltem.A lövöldözés óta,nehezen tudtam aludni,és minden más is nehezemre esett.Az apámat azóta nem láttam,és nem is hallottam róla.Youngjae nem mondott nekem semmit.Nem tudtam hogyan,de megakadályozott pár találkát,és ezért hálás voltam neki.Akkor is,ha emellett minden nap el kellett viselnem borzasztó modorát.Párszor gondoltam rá,hogy megszököm,hiszem semmilyen formában sem akartam azt tenni,amit az apám elvárt tőlem.Miatta voltam Jeael.Neki csak egy munka volt mellettem lenni,és vigyázni rám,ezért nem is reméltem,hogy valaha is barátok lehetünk.Szemmel láthatóan bosszantottam,és tudtam,hogy ő is tisztában van azzal,hogy én sem kedvelem őt.Ismeretségünk alatt,egyszer mutatott csak érzelmeket.Egyetlenegyszer sikerült látnom azt az oldalát,amit olyannyira rejtegetett.Egyszer próbálta csak megérteni a helyzetem,és támogatni.Azóta sem volt hajlandó semmiféle megértésre.Naphosszakat képesek voltunk veszekedni,aminek mindig az lett a vége,hogy a vállára kapott,és ledobott az ágyamra,majd ott hagyott....

Unalmasan nyomkodtam a tv-kapcsolót,és hallgattam,ahogy a híradóban a családomról beszélnek,és arról,ami a kórházban történt.Többen meghaltak,még többen megsérültek.Akkor már lassan egy hónapja másról sem beszéltek.Mindenki próbált rájönni a történtek okára,de senkinek sem sikerült.Minden ,amit tudtak,az az volt,hogy meglátogattam a betegeket,és egyidejűleg ezzel megtörtént a tragédia.Mindenki szerint megfutamodtam,mivel senki nem tudta,hogy hol tartózkodom.Gyávának neveztek,és ez minden egyes alkalommal csavart egyet szívemen.Nem magam miatt,hanem mert tudtam,hogy tényleg az voltam.Minden miattam történt.Az emberek miattam haltak,és sérültek meg..Könnyeim ismét előbuggyantak szemeimből,és hiába is próbáltam egyre gyorsabban törölgetni őket,azok záporként hullottak szemeimből.Épp a takaróval babráltam,mikor a tv-kapcsoló hirtelen eltűnt a kezemből,a készülék pedig kikapcsolódott.Döbbentem meredtem magam mögé,ott pedig megláttam a morcos alakot...

-Nem kéne ezt a szart nézned.-mondta ,majd amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is tűnt a szobája ajtaja mögött,kezében a kapcsolóval.Puffogva keltem fel,és indultam meg szobája irányába,de fél úton meggondoltam magam,és elindultam a konyha felé.Nem volt kedvem veszekedni vele,habár legszívesebben megvertem volna.Nem csak azért mert elvette a kapcsolót,hanem azért is,mert miatta agresszív voltam.Ismeretségünk előtt sosem volt annyi agresszív gondolatom,vagy megszólalásom,mint mikor vele egy fedél alatt éltem.Hihetetlen dolgokat hozott elő belőlem.Mintha nem is önmagam lettem volna...Agresszív gondolataim ismét felgyülemlettek fejemben,mikor a konyhába lépve megláttam a rengeteg edényt szanaszét szórva a konyhabútoron,és asztalon.Folyton ezt csinálta...rendetlenséget rakott,én pedig összepakoltam.Tudta,hogy ezzel bosszanthat.Tudta,mert elmondtam neki,hogy utálom mikor nem pakol el maga után,de láthatóan ez Őt cseppet sem érdekelte.Kezem hirtelen szorult ökölbe,és ugyan ilyen hirtelen indultam el a fürdő felé.Oda érve,kivágtam a mosógép ajtaját,és minden ruháját kikapva onnan,indultam el akkor már szobája felé.Kopogás nélkül rontottam be oda,és körül sem néztem,úgy vágtam az ágyon üldögélő,telefonját nyomkodó ,döbbent alak felé,a kezemben lévő összes ruhát.Telefonja hirtelen esett ki kezéből a döbbenettől,és arckifejezése pillanatok alatt változott dühössé.Nekem több sem kellett,dühtől izzó mozdulatokkal kaptam fel telefonját a padlóról,és kezdtem el futni a szobám felé.Hallottam,ahogy elindul utánam,és elkezd fenyegetőzni,de cseppet sem érdekelt.Dühös voltam rá.Minden egyes mozdulatával felidegesített..Épp a szoba ajtóm elé értem,mikor egy hirtelen rántást éreztem meg karomon,a következő pillanatban,pedig szembe találtam magam azzal a barna szempárral...

-Mi a franc bajod van?-kérdezte mérgesen,mire én kitéptem kezem az övéből,és mivel elállta utam,így nem tudtam szobámba menni,a nappali felé indultam el.Ismét követni kezdett,majd a nappaliba érve megállt közvetlen mögöttem.Bosszantott....