Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1 hónapnyi kórházban töltött idő után Younjaet végre "haza" engedték.Mindannyian nagyon megkönnyebbültünk,és alig vártuk,hogy újra köztünk lehessen a szívemnek kedves fiú.Minden egyes perc amit nélküle töltöttem,szenvedés volt.Egyfolytában csak rá gondoltam...nélküle minden üres volt.A többiek is egyetértettek velem,hiszen mindannyian tudtuk,mi egy család vagyunk.Ez örömmel töltött el,hiszen tudtam,engem is befogadtak maguk közé,ezzel lehetőséget adva az újrakezdésre....
-Min gondolkodsz bébi?-törte meg az autóban lévő csendet Jae,miközben arcomat nézte,ezzel szívemet hevesebb ütemre kapcsolva.
-Nem tudom,csak örülök,hogy végre haza jössz.Hiányoztál.-mondtam mosolyogva,egy pillanatra elvéve tekintetem az útról ,Jaere vezetve azt.
-Te is hiányoztál Yoora,el sem tudnád képzelni,hogy mennyire.-mondta,majd kezem után nyúlt,és összekulcsolta azt övével.Arcomra egy szelíd mosoly ült ki,hiszen elmondhatatlanul szerelmes voltam a Yoo Youngjae nevű fiúba.
-Szeretlek.-mondtam szelíden egy mély sóhaj kíséretében.
-Szeretlek csöpi.-válaszolt a fiú,és eközben a váltón lévő kezemet cirógatta szelíden.Akkor úgy éreztem,minden egész és kerek.Akkor minden amit akartam,az enyém volt....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hatalmas füst,és irtózatos bűz.Ezen két undorító tényezőn kívül semmi mást nem lehetett látni és érezni a lakásban,mikor megérkeztünk oda.Ahogy egyre beljebb merészkedtünk kézen fogva barátommal,a konyhából jövő kiabálásokat is tisztán hallottuk.Ám nem ez volt az,amin nevetnem kellett ,hanem Jae arca.Orrát felhúzta és eközben olyan aranyos képet vágott,hogy kedvem lett volna beleharapni.Ő észrevette hirtelen támadt jó kedvem,és ő is elmosolyodott.Ennek hatására hasamban újra életre keltek a pillangók...
-Zelo,túl sok sót raktál bele.-kiabálta Eun,mire szerelmemmel sunyin lépkedtünk a konyha felé.
-Eun,ennyit ír a recept kicsim.-válaszolta a magas fiú,olyan hangon,mint aki abban a percben képes lett volna elsírni magát...megértettem őt,hiszen Eun az utóbbi időszakban nagyon furcsán viselkedett...
