Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Fájdalom és gyűlölet.Semmi mást nem éreztem,mikor a földön térdelve,hangosan zokogtam ahogy néztem az autót,amiben a lány ,akit a saját életemnél is jobban szerettem elhagyott engem.Mellkasom apróra zsugorodott,miközben nem éreztem mást,csak a fojtogató fájdalmat.Ütöttem a betont,öklömmel,akkor is,mikor testrészem vérezni kezdett.Éreztem,ahogy Zelo megpróbál felráncigálni a hideg és nedves földről,de mit sem törődve vele egyre csak Yoora nevét ordítottam,és azt,hogy mennyire szeretem..Nélküle semmi voltam,és ezt minden egyes nélküle töltött másodpercben éreztem,hiszen ő volt az,aki miatt élni akartam ,és jobb lenni.Olyan valaki,aki méltó a szeretetére.Hazudtam neki,csak hogy megvédhessem,hiszen az apám nem ingyen adta a segítségét,és emiatt gyűlöltem őt teljes szívemből.Megvetettem,és semmi mást nem akartam,csak szétverni a képét,de akkor minden amire gondolni tudtam az Yoora volt....
-Te rohadék...nem tudtad volna most az egyszer befogni a pofádat?-ugrottam neki apám mellkasának,miután Zelo segítségével feltápászkodtam a földről,és könnyeimmel együtt berohantam a házba...
-Fiam,én nem tudtam,hogy nem mondtad el neki.De ha neked ez ilyen sokat jelent,akkor beszélek a lánnyal...-nem értett semmit.Ez a faszkalap,semmit sem tudott Yooráról és rólam.Nem volt tisztában azzal,hogy a lány eleinte mennyire gyűlölt engem,és azzal sem,hogy nekem mennyire terhemre volt.Nem tudta,hogy mennyire nehezen nyertem el szerelmem bizalmát,és hogy mi történt köztünk előző éjszaka...Yoora azt hitte csak kihasználtam,és ez mind a seggfej apám miatt volt.Féltem,sőt egyenesen rettegtem,hogy elveszítem a lányt,aki fontosabb volt számomra az életben tartó levegőnél is...
-Nem tudsz te semmit.Csak magaddal törődsz és a pénzeddel,mert azt hiszed ezzel mindenkit megnyerhetsz magadnak.De tudod mit,én leszarom a pénzed és ezentúl téged is.Kitörölheted a valagad az összes mocskos lóvéddal.-nyomtam a falnak az apámnak csúfolt vén embert,mire lassan Sultan is megjelent a helyiségben,és próbálta lefejteni kezeim az apám nyakáról.Minden erőm elhagyott,ezért képtelen voltam tiltakozni.Ismét csak sírva rogytam a földre,ezzel hatalmas meglepetést okozva bátyámnak.
-Szeretem érted?Életemben először szeretek valakit.Miért kellett jártatnod a pofádat?Miért nem hagytad,hogy én mondjam el neki ezt a faszságot?Gyűlöllek érted?Tönkretetted az egész életemet...nem volt elég? Te rohadék...-ordítottam egészen addig,míg a fájdalom mellkasomban olyannyira elviselhetetlenné vált,hogy képtelen voltam tovább beszélni.Tudtam,hogy mindenki a szobában van,de egyáltalán nem érdekelt.Csak Yoorát akartam,senki mást.Ő volt az egyedüli aki érdekelt....
-Sajnálom fiam...nem tudtam,hogy ennyire fontos neked.-mondta az apám,mikor könnyes,gyűlölettel szemeimmel felnéztem rá.Várt valamire,ám ami történt arra egyikünk sem számított.Sultan olyan erővel vágott ököllel az apánk képébe,hogy az öreg a falnak esve rogyott össze.
-Megmondtam,hogy ne szólj bele a dolgukba,de te mégis ezt tetted.Miattad ment el itthonról ez a szerelmes félnótás,és most miattad vesztette el e lányt aki elcsavarta a fejét....-ordította bátyám,majd a követező pillanatban felszedett a földről és az ajtó felé kezdett löködni.
