Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Egy hét.Újabb egy hét telt el,mióta Yoora megmozdult.Ugyan ennyi ideje nem adott semmi biztató jelet.Az idióta orvosok sem értették azt,hogy miért reagált...hogy mitől mozdult meg.Ám én tudtam,hogy fel fog ébredni..felébred,és olyan boldog lesz,amilyen előtte még sosem volt...
-Megjöttem.-rázott ki gondolataimból egy hang,majd egy szelíd lökés oldalamon.Igen,Eun az alakommal sem bírt magával.Feküdnie kellett volna,viszont őt ez nem érdekelte...akkor már egy hete minden egyes nap átjött Yoorához.Eleinte idegesített,egy idő után viszont nyugtató volt jelenléte.Igen,magamnak is furcsa volt beismernem,de ő lett a lelki támaszom.Ő volt az egyedüli lény a földön,kinek képes voltam megnyílni azzal a hatalmas fájdalommal kapcsolatban,amit éreztem...
-Jól vagy?-kérdeztem egy pillanatra sem a lányra nézve.Sokkal inkább lefoglalt az,hogy Yoora kiszáradt kezeit kenegessem kézkrémmel...
-Ja,semmi bajom.Csak ezek az idióták fújnak fel mindent.-mondta a lány,mire csak megtekertem fejem.Kis híján elvesztette kis babáját,ám ő úgy gondolta,jól van.Pedig ez nem így volt..tudtam,hogy nem,hiszen egy alkalommal sírva borult a vállamra.Sírt,mert Yoora akkor került életveszélyes állapotba,mikor őt megmentette.Az Eunnak szánt golyót vállalta magára...
-Yoorának fogják hívni.-hirtelen kaptam fejem az engem bámuló lány felé,kinek arca olyan sápadt volt,akár csak a kórházi szoba fala...
-Mi?-kérdeztem zavartan,mire ő halványan elmosolyodott.Eközben láttam meg egy könnycseppet szeme sarkában...
-Azt akarom,hogy tudja,hogy megmentette...hogy miatta maradtunk életben.Tudnia kell,hogy Yoora mennyire jó...és azt akarom,hogy a lányom is ilyen legyen.-hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak ,vagy tegyek.Szótlanul kezdtek el folyni könnyeim szemeimből,amit akkor már meg sem próbáltam eltüntetni...Yoora,az én Yoorán tényleg csodálatos lány volt.Olyan amilyenből nem elég egy a világba...Ám az,hogy Eun szerelmemről nevezte el gyermekét,mégis váratlanul ért.Már akkor tudtam,hogy a baba különleges lesz számomra...különleges,hiszen óvnom kellett.Pont úgy,ahogy azt Yoora is tette..
-Eun ez..-nem válaszoltam.Nem tudtam,mert az említett olyan erősen fonta kezeit nyakam köré,hogy azt hittem megfulladok.Fogalmam nem volt mit tegyek,így csak gondolkodás nélkül öleltem vissza a lánynak,életemben akkor először.Azon alkalom előtt sosem gondoltam volna,hogy jóban leszek az őrült Eun nevű csajjal.Ám valahogy tényleg ő lett az egyetlen,aki megértett.Aki akkor át tudta érezni helyzetem.Már épp el akartam engedni a lányt,mert túl sok volt közelsége,ám ekkor megláttam a mosolygó Zelot és Sultan az ajtóban..Láttam azt,ahogy Eun pasija szemei is könnyesek,és saját bátyámon is láttam a meghatódottságot.Azon az emberen,ki elveszítette azt a lány,akit szeretett,és aki minden erejével azon volt,hogy kitartsak,és hogy életet leheljen akkor már szinte élettelen lelkembe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Youngjae,kérem..elárulná végre,hogy mit csinált,mikor Yoora megmozdult?-kérdezte meg vagy századszorra ugyan azt az orvos,miközben az irodájában ültünk.Semmi kedvem nem volt mellette lenni,miközben Yoora bármelyik pillanatban felébredhetett...és egyébként sem árultam volna el neki a titkunkat...Azt ,ami csak szerelmemre és rám tartozott.
