Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Úgy bámultam kifelé kocsi ablakán,akár csak egy holdkóros.Egyfolytában Yoora járt a fejemben.Az,ahogy a házban hagytam....Csak pár órája indultunk el,de ő már akkor is úgy hiányzott,hogy a köztünk lévő távolság szabályosan fájdalmat okozott.A közelemben akartam őt tudni,hogy megvédhessem,és hogy átölelhessem.Mióta elmondtam neki,hogy szeretem,nem voltunk távol egymástól...és csak mikor magára hagytam,tudtam meg,hogy milyen érzés az,ha nincs velem...
-Haver,még visszafordulhatunk,ha nem akarsz...-törte meg fájdalmas gondolatmenetem a vezető ülésben tevékenykedő Zelo,mire felé kaptam fejemet.Pont olyan rettegő fejet vágott,mint akkor én...Tudtam,hogy neki is hiányzik a hisztis Eun,és azt is,hogy hozzám hasonlóan ő sem tudta,hogy hogy fognak elsülni a dolgok..
-Ne legyél hülye.Megmondtam,hogy segítek neked.-mormogtam orrom alatt,miközben lejjebb csúsztam az ülésen.Az reméltem,hogy úgy eltüntethetem a bennem kavargó feszültséget.Ám ahelyett,hogy megszűnt volna,csak erősebb lett...
-Jól elcsesztem mi?Minden amit....
-Én is ugyan ezt tenném,ha Yoora lenne Eun helyében Zelo.Nincs abban semmi,ha mindent meg akarsz tenni,hogy boldog legyen,ez...normális....asszem...-nyökögtem,mert nem bírtam elviselni haverom kétségbeesett hangját.Megértettem őt,hiszen képes voltam a helyébe képzelni magam.Mi ketten voltunk azok,akik tudták,milyen úgy félteni valakit,hogy közben tudod,pontosan te jelented rá a legnagyobb veszélyt...
-Tudod haver,jó látni,ahogy törődsz Yoorával...nagyon hálás vagyok neki,amiért képes elviselni téged.Így te is sokkal elviselhetőbb vagy..-röhögött magas haverom,mire egy hatalmasat öklöztem vállába.
-Fogd be te idióta.-röhögtem el magam,akkor is,ha belül egyáltalán nem éreztem magam vidámnak.Szívem erősen zakatolt,és minden egyes másodperc csiga lassúsággal telt.Akkor ott azt kívántam,bárcsak felgyorsíthatnám az időt.Tudtam,hogy ez lehetetlen ,ahogy azt is,Daehyun mindent meg fog tenni annak érdekében,hogy ne essen bántódása a szívemnek kedves lánynak...
-Mindketten idióták vagyunk...ez az egész már visszafordíthatatlan...Eun terhes tőlem,Yoora pedig sosem lenne képes arra,hogy kiszeressen belőled..ez...
-Miattam.Képtelen voltam arra,hogy elengedjem őt....-akkor már nem tudtam,hogy mit is akarok mondani,ahogy azt sem,hogy miért kezdtem el szorítani az ajtó kilincsét...Csak azt tudtam,hogy minél hamarabb vissza kel térnem a lányhoz,akit szeretek,hiszen tudtam,nem hibába tombol bennem,az a fojtogató és vészjósló érzés....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A nap már lement,a levegő pedig rohadt hűvössé vált,miközben bambán bámultam ki a kormány mögül.Akkor már egy ideje én vezettem,mert ezzel próbáltam levezetni a bennem felgyülemlett feszültséget.Zelo az ablakon bámult kifelé,akkor már mit sem törődve őrült száguldozásommal....
-Sajnálom,hogy magammal rángattalak haver...
-Mi a faszomról beszélsz? Akkor is veled jövök,ha nem kérsz rá...-dörmögtem orrom alatt,ám tudtam haverom biztosan meghallotta.
