Part 23

101 11 0
                                    

Kiabálás.Hajnali 3 óra.Barátommal együtt csak forgolódtunk az ágyban,miközben aggodalmasan hallgattuk a kintről jövő hangos veszekedést.Képtelen voltam kizárni fejemből a hangokat,Jae lágy cirógatása ellenére is.Minden,amire gondolni tudtam,az a két veszekedő alak kapcsolata....Tudtam,hogy Eunnak szüksége van Zelora,ahogy a a fiúnak is a lányra,ám akkor nagyon rossz irányba haladtak.Emiatt borzasztóan sajnáltam mindkettőjüket...Ezen gondolatok közepette tápászkodtam fel az ágyból,miközben kibontottam magam barátom engem ölelő karjai közül....

-Yoora,ebbe nem kéne beleszólnunk...-ragadta meg gyengéden karom hirtelen és váratlanul Youngjae,mikor majdnem az ajtóhoz értem.Igaza volt,tudtam jól,ám azzal is tisztában voltam,ha nem teszünk valamit a barátaink kapcsolata tönkre fog menni....

-Tennünk kell valamit Jae...a végén még...

-Ha már nem jönnek ki egymással,akkor semmi értelme tovább csinálniuk ezt a kapcsolatot.-szólalt meg újra álmos hangon barátom,mikor szembefordultam vele.Láttam fáradt szemeiben,hogy tényleg nem érti azt amit én...bár hogy is érthette volna,hiszen semmit sem tudott.Számomra pedig emiatt egyre nehezebb volt titkolózni előtte...

-Ez nem így van csak....

-Yoora,kérlek szépen feküdj vissza.-suttogta fülembe Jae,mire csak megtekertem fejem.Eközben éreztem meg egy idegesítő könnycseppet szemeimben.Tényleg semmi értelme nem volt annak ,amit tettem,mégsem tudtam magamban tartani azt az átkozott sós nedvet.

-Nem fogom hagyni,hogy szakítsanak Jae.És ne gondold azt,hogy meg tudsz állítani,mert nem.Eun a legjobb barátnőm,aki mióta csak ismerem,mindig mellettem volt.Én sem fogom magára hagyni.-mondtam,miközben agresszíven letöröltem szabad kezemmel az arcomon végig folyó folyadékot.Jae összehúzott szemekkel figyelte minden mozdulatom...tudtam,hogy nem érti mit művelek.

-Kicsim,nekem is szar ezt hallgatni...tudom Zelo mennyire oda van Eunért..de ha a csaj már nem szereti őt akkor...

-Nem erről van szó....a rohadt életbe,nem mondhatom el,hogy miről van szó.Csak bízz bennem egy kicsit oké?--kiabáltam hirtelen,ezzel magamat is meglepve.Feszült voltam és fáradt és habár tudtam Jae nem szándékosan nem érti azt,ami Zelo és Eun között folyik,mégsem tudtam magamban tartani dühömet...

-Tulajdonképpen most miért is veszekszünk?Kibaszottul Eun és Zelo miatt?-szólalt meg újfent barátom,mikor kiszabadítottam kezem övéből.Nem szóltam semmit,egyszerűen csak,Jae minden tiltakozása ellenére lenyomtam a kilincset,és éppen a szobánk felé tartó Zeloval találtam szembe magam.Valószínűleg,ha nem jövök ki,akkor ő jön be...Ám nem törődtem vele,hanem hangosan síró barátnőm keresésére indultam.Hallottam ,ahogy Jae a nyomomban van,és azt is,mikor megállt,hogy beszéljen a dühös és kétségbeesett haverjával.Eközben lábaim gyorsan szedtem egyenesen az erkélyig.Oda kilépve,rögtön észrevettem ,ahogy Eun a földön ülve nyomkodja telefonját,és sír.Szívem összeszorult,mikor leültem mellé a padlóra,és átöleltem.Ő erre hangosabb zokogásba kezdett,és ő is megölelt.Tényleg nagyon rossz volt olyan állapotban látni,mint ami akkor eluralkodott rajta...

-Jól vagy?-kérdeztem,miközben saját könnyeim is majdnem eleredtek.Ő csak két szipogás között megtekerte fejét,és csuklani kezdett.

-Nem Yoora,ennek így nem lesz jó vége.Nem sodorhatom bajba Zelot.Rengeteg ellensége van,és ha megtudják hogy...-itt kezdett ismét sírni,miközben közölte velem,hogy hányni fog...tudtam,hogy a terhes nők gyakran hánynak,és azt is ,hogy ezen nem lehet segíteni.Így mikor Eun egy pohár vizet kért,gyorsan pattantam fel a földről,és indultam el a konyha felé.Közben végig Zelo kiabálását hallgattam,miszerint el fogja veszíteni Eunt.Sajnáltam őt,nagyon is,és legszívesebben elmondtam volna neki barátnője titkát,amit magam sem értettem,hogy a lány miért nem mond el neki.Ezen gondolatok közepette vettem kezembe egy poharat,és töltöttem meg azt vízzel,ám épp akkor lépett be a helyiségbe a dühtől forrongó Zelo nyomában barátommal,mikor éppen vissza indultam volna az erkélyre...

DestinyМесто, где живут истории. Откройте их для себя