Destiny

Part 5

Némán,gondolataimba feledkezve ültem az autóban.A mellettem ülő sem szólt egy szót sem,csak némán figyelte az utat.Néha néha felé pillantottam,és próbáltam valamit leolvasni az arcáról,de egy alkalommal sem jártam sikerrel.Titokzatos volt,sokkal inkább,mint az előző napon.Tudtam,hogy hova megyünk,felkészített rá,mégis furcsa érzések kavarogtak bennem.Semmit nem értettem,főleg nem az apámat.Előtte sosem akarta,hogy bárhová is elmenjek vele nyilvánosan,de akkor egyedül én jelentem meg a kórháznál.Egyik testvérem sem jelent meg.Azt is tudtam,hogy veszélyes amit csinálunk,ugyanis valakik engem akartak csak azért,mert az apám kedvezőtlen üzletet kötött velük.Youngjae rám szerelt valami adó vevőt,amin keresztül hallottam őt,és ő is engem.Habár ennek nem igazán örültem,mert ha tudatlanul is ,de rossz előérzetem volt.Gondolataimból egy mellőlem jövő halk szitkozódás szakította félbe.Kinézve a kocsi ablakon,megpillantottam,a rengeteg autót,és a körülöttük sürgő embereket,majd a következő pillanatban,észrevettem a kamerákat...Levegőm hirtelen szorult el,és gyomrom maroknyira zsugorodott.Tisztában voltam vele,hogy híre megy a látogatásomnak,de arra nem számítottam,hogy ezernyi kamerát fognak a képembe tolni.Sosem voltam magabiztos,de akkor minden bátorságom elszállt.Bepánikoltam...Az autó hirtelen állt meg,de nem figyeltem semmire,csak a felénk közeledő piócákra.Erősen szorítottam az ülést,és még azzal sem törődtem,hogy Youngjae egyre csak a nevemet mondogatja.Csak el akartam tűnni valahova,ahol az apám sosem talál meg.Hihetetlen volt,hogy semmi sem érdekelte,csak saját maga,és a pénze...Gondolataimból ismét csak a mellettem ülő rángatott ki,mikor egyik kezével,egy határozott mozdulattal maga felé fordított.Arca dühös volt,és szemei is szikráztak.Nem tudtam,hogy az idegesítette e föl,hogy nem figyeltem rá,vagy csak őt is a kocsin kívül történtek idegesítették e fel...

-Ne ijedj meg ezektől a kibaszott barmoktól,csak fogd erősen a karomat,és átviszlek ezen a tömegen.Ha baj lesz,valamelyik csapattársam,csatlakozik hozzánk,minden tele van velük,és egy másik profi csapattal,a lényeg,hogy csináld,amit mondok,rendben?-némán bólintottam,és arcát figyeltem.Komoly volt,és összeszedett.Még akkor is ha tisztán látszott tökéletes vonásain a düh.Néhány másodpercig figyelte arcomat,majd közölte,hogy kiszállunk,aztán egy gyors mozdulattal kicsapta az ajtót,kis híján leütve az ott álló fotóst.A kamerák hirtelen kezdtek kattogni,majd a következő pillanatban az én ajtóm is kivágódott,és Youngjae szinte egy pillanat alatt kapott ki a kocsiból,majd teljes testével magához préselt,és egyik kezével szorosan tartott,míg a másikkal próbált utat csinálni magunknak.Én eközben a földet néztem,és erősen igyekeztem figyelmen kívül hagyni a vakító fényeket,közben pedig a testőröm hangos szitkozódását hallgattam.Valami oknál fogva biztonságban éreztem magam mellette.Karjai szinte betakarták egész testem,így alig látszódtam.A tömeg hatalmas volt,így lassan tudtunk haladni,míg meg nem hallottam egy hangot egészen közelről,amint Youngjae nevét kiabálja,és hogy menjünk felé.Fejem kissé felemeltem,majd a következő pillanatban szemben találtam magam egy szőke kobakkal.Az idegen szemei barátságosan,mégis komolyan villogtak,mikor észrevette,hogy figyelem,és rám nézett.Majd pillanatokkal később eleresztett egy barátságos mosolyt,aztán már csak arra lettem figyelmes,hogy megjelenik másik két alak is,és pár percen belül az épületben is voltunk.Szemem még bántották a vakuk,habár már egy sem volt a közelemben.Nagyokat pislogva próbáltam eltüntetni szemem elől a foltokat,hogy végre tisztán láthassak,és minél hamarabb vége legyen a látogatásnak.Érthetetlen és kétségbeesett voltam,annak ellenére is,hogy valahonnan a távolból hallottam az apám hangját,amint valakivel beszélget,és valami tervek egyeztetéséről beszél.Először meglepődtem,aztán ennek hamar átvette a helyét valami egészen más..valami más,amit érthetetlen dühnek hívnak.Képes volt nyugodtan trécselni valakivel a történtek után.Lassan emeltem fel a fejem,és kaptam a hang irányába,de egy nyitott ajtón kívül semmit sem láttam.Kutakodni kezdtem más után,de csak Youngjae erős mellkasát,és egy szőke fejet láttam magam előtt,ahogy engem figyel,majd tovább vezetve tekintetem a szobán,megláttam még négy másik vizslató szempárt.Akkor ismertem fel őket,a 6 alakot apám házából.Ők voltak azok.Az őrzőm is velük volt,de csak akkor jöttem rá..biztos voltam benne,hogy már akkor tudták hogy történni fog valami,ami miatt szükség lesz rájuk,és abban is biztos voltam,hogy tudták el kell hagynom apám házát.Gondolatmenetemet egy hirtelen közelről jött hang szakította félbe.Egy számomra ismeretlen hang.Ismét felemeltem fejem,és szembe találtam magam,egy kíváncsi szempárral.