Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Dühös léptekkel követtem Sultant,és az utálatos Jisoot.Semmi kedvem nem volt egész nap a lányt bámulni...ám nem tehettem semmit,hiszen tudtam,ő és én egy szerencsétlen helyzetnek köszönhetően össze voltunk akkor kötve...Ezen gondolatok közepette vettem észre,amint Jae engem bámult furcsa tekintettel,miközben az egyik tűzrakó hely mellől sétált el valamerre...Tekintetét látva rögtön eszembe jutottak az este történtek,ennek köszönhetően arcom azonnal kipirult...Láttam,ahogy tovább bámult,egészen addig míg Himchan vállon nem ütötte,és mindketten el nem tűntek egy faház belsejében..
-Ha még egyszer...-kiabáltam,miközben a padlón fekve fájó könyökömet fogtam,ugyanis az idióta Jisoo,akkor már hatodszorra rúgta ki alólam lábaim.Utáltam őt...tényleg utáltam..
-Héj,nyugalom hölgyeim.-lépett közénk Sultan,mikor felugrottam és elindultam a csaj felé,aki ijedten szökkent hátrébb.Jobban is tette,hiszen akkor ki akartam szedni a szemeit.Eközben éreztem meg az idősebbik Yoo tesó kezét karomon,majd éreztem meg ahogy hátrébb ránt a lánytól...
-Miért védi mindenki ezt a...
-Yoora,kérlek.Okosabb vagy ennél.-mosolygott rám Sultan,mire csak megforgattam szemeim,és újra ugrálni kezdtem,úgy ahogy azt a fiú mutatta.Láttam,ahogy az említett elmosolyodik,majd azt is ahogy Jisoohoz lép,és közli vele,hogy ha nem viselkedik,kizavarja a francba...Eközben szívem hevesen vert,és képtelen voltam szabályozni dühömet,hiszen egyre inkább szabadulni akartam a lánytól,és a tudattól,miszerint ő is Jae közelében van...Tudtam,hogy gyerekes amit művelek,ám a féltékenységem túl nagy volt ahhoz,hogy félretegyem a bosszantó érzést.
-Jisoo,emeld feljebb a patáidat.-rántott ki aggodalmas gondolataim közül Sultan hangja,amint éppen az előttem lévő lánnyal ordít.Az említett egyfolytában nyafogott,hogy elfáradt,mire csak egy fáradt szemtekeréssel reagáltam.Én magam is kimerültem,mégsem voltam olyan hisztis,mint ő....
-Fejezd már be te rinyagép..azt hiszed,mi nem vagyunk fáradtak?-köptem Jisoo felé,mire ő megállt mozdulataiban,és felém fordulva csípőre tette a kezét.Annyira idegesített...
-Sokkal finomabb nő vagyok,mint te,ezért hamarabb el is fáradok.-válaszolt a számomra a világon a legidegesítőbb személy.Míg ki nem mondta egoista mondatát is tudtam,hogy mennyire el van szállva magától,ám csak akkor tudatosult bennem,hogy mennyire öntelt és mennyire tökéletesnek hiszi magát..Épp szólásra akartam nyitni a szám,mikor hirtelen meghallottam Sultan visításhoz hasonló röhögését,majd felé fordulva pár másodperc múlva megláttam azt,ahogy térdeit csapkodva ,könnyeit folyatva röhög...nem tehettem róla,de ajkaimat egy hatalmas mosolyra húztam,és úgy próbáltam visszafogni kikívánkozó nevetésem..
-Hát ez...ez kurva nagy.Te aztán bányarém létedre,rohadt nagy önbizalommal rendelkezel.-röhögött tovább sógorom,mire az én számat is elhagyta egy röfögés szerű valami...
