Destiny

Part 11

A Zelo és Ha Eun által elfoglalt szobában ülve hallgattam a lány folyamatos sikítozását. Már vagy fél órája Youngjaeről és arról beszélt,amit az említett mondott.Magam is alig hittem el,hogy jelentek valamit a fiú számára.Sőt,száz százalékosan meg voltam róla győződve,hogy rosszul hallottam,és csak a képzeletem játszott velem.Hiszen annyira akartam,hogy kedveljen...

-Nem hiszem el...nem hiszeeeem eeeeel.Kimondta..ez a goromba,és elviselhetetlen alak,kedvel valakit.-sikította a lány,miközben egyre magasabbra ugrált az ágyon.Néha azt hittem,hogy beveri a plafonba a fejét...Egy hatalmas,rosszálló mosoly kíséretében megráztam fejem,majd lehuppantam az ide-oda mozgó matracra.

-Eun,halkabban,az egész ház tőled zeng.-nevettem,mire az említett egy egyszerű mozdulattal lehuppant mellém,és úgy vigyorgott,akár csak egy ovis.Arcát látva kitört belőlem a nevetés.

-Neem.Inkább azt mond el,hogy hogyan csináltad,mert ez olyan hihetetleeeen.Jae soha nem foglalkozott senkivel sem Yoora.De jöttél te,és ez elképzelhetetlen módon megváltozottad.Sőt mi több,hagyja ,hogy az ágyában aludj,és ami még több,az az,hogy ő maga akarja..-nem bírtam tovább.Tudtam,hogy mindenki hallja azt,amit az újdonsült,őrült barátnőm beszél.Egy határozott mozdulattal vágtam neki egy párnát,mire ő hirtelen elhallgatott,majd a következő pillanatban megéreztem a képemben ugyan azt az alváshoz használt tárgyat,ami pillanatokkal előtte,még a saját kezemben volt.Összehúztam szemeim,és hirtelen ötlettől vezérelve löktem meg a lányt,aki kis híján a földre esett.Mindketten nevetni kezdtünk,és szinte egy emberként mozdultunk a hozzánk legközelebb eső párna felé.Nem értettem magam,ahogy azt sem,hogy mitől sikerült jó kedvere derülnöm a körülmények ellenére is...habár élesen rajzolódott ki a fejemben a boldogságom okozó személy képe,nem mertem bízni,saját egyre csak rajtam elhatalmasodó érzéseimben...Eunnak egyre csak ütlegeltük és dobáltuk egymást,mikor egy elvétett dobás következtében meghallottunk egy mélyebb,és ismerős hangot az ajtó felől.Gyomromban ismét életre keltek a pillangók,szívem hevesebben kezdett verni,mikor észrevettem,hogy gyenge,elvétett dobásomnak köszönhetően kihez vágtam a párnát...

-Mindig is tudtam,hogy ti nők mennyire komolytalanok vagytok,de hogy...-dörmögött a jóképű,szívemet őrült tempóra kapcsoló barna,aki az ajtóból vigyorgott egyenesen rám.Magunkon éreztem Eun tekintetét,majd a következő pillanatban az ajtón kislisszanó alakjára lettem figyelmes.Magamban elmotyogtam egy árulót,majd mikor Youngjae belépett az ajtón,és becsukta maga után azt,légzésem hirtelen gyorsult fel...

-Azért jöttem mert...szóval..én.---nevetnem kellett zavart arckifejezésén,de valami csoda folytán sikerült visszatartanom.Talán azért,mert a fiú szokatlanul felszabadult,és kedves volt..képtelen voltam ezt lerombolni,hiszen szívem egyre többet akart belőle...akkor is éreztem nem helyes..

-Te?-kérdeztem,és hevesen dobogó szívvel vártam arra,hogy az engem bámuló barna mit is akar mondani.Gyermeki izgatottsággal toporogtam,és reméltem,hogy ő ebből semmit nem vesz észre.Furcsa dolgokat műveltem,olyanokat ,amilyenek előtte sosem...tagadni akartam az okát,de hiába,ha egyszer saját magam képtelen voltam becsapni...

-Én csak azért jöttem ,mert...szóval ...mert..kérdezni akarok valamit.-nyögte ki nehezen,és egyre zavartabb arccal álldogált előttem.Annyira aranyos volt,hogy legszívesebben olyan szorosan átöleltem volna,amennyire csak erőmből tellett .Ő néhányszor idegesen hajába túrt,és kezeit kezdte tördelni.Nagyon szokatlan volt így látni a mindig goromba,és magabiztos Youngjaet.Tényleg nagyon nehezen tudtam visszafogni a kitörni készülő nevetésem.

-Oké,kérdezz csak,-mosolyogtam,és magamban egyre csak azt kívántam,hogy végre kimondja,amiért jött.Hozzá hasonlóan,én is ujjaim tördelésébe kezdtem,és egyre nehezebben ment az,hogy máshová figyeljek,és ne Jae tökéletes arcára...