Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szemeim hirtelen pattantak ki,és ugyan ilyen sebességgel rántottam magamra a vastag paplant.A pamut anyagon kívül,túl hideg volt.Magam mellé pillantva láttam,ahogy Jae is nyakig be van takarózva.Ügyelve,hogy ne húzzam le róla a paplant,elégeltem meg a hűvös levegőt,és lassan,óvatosan ültem fel ,majd álltam fel a meleget nyújtó bútordarabon elterülő puha ágynemű közül.Lábaim épp,hogy csak érintették a padlót,mikor valami furcsát éreztem magamon.Vagyis valaminek az igen szembetűnő hiányát.Végignézve magamon,vettem észre,hogy egy szál semmiben ácsorgok az ágy előtt,aztán a következő pillanatban tudatosult bennem,hogy mi is történt köztem és Jae között előző éjjel.Éreztem,ahogy arcomra pír szökik,majd egy óvatos mozdulattal magam köré csavartam az egyik plédet.Nem szándékoztam felöltözni,hiszen csak a fűtést akartam felhajtani,és tudtam,hogy hajnali négy órakor még mindenki alszik.Kómótosan ,álmos léptekkel indultam meg az ajtó irányába,és mikor elértem azt,halkan nyomtam le a kilincset,hogy ne ébresszem fel alvó barátomat.Kilépve a helyiségből,arcomat rögtön megcsapta a még hűvösebb levegő,mint ami a Youngjae és általam birtokolt szobában uralkodott.Fejem dühösen tekertem meg,és indultam el megkeresni a fűtés kapcsolóját.Habár fogalmam nem volt arról,hogy merre kéne keresnem,megnéztem minden egyes lehetséges zugot,de sehol sem találtam,dühöm pedig egyre csak nőtt,miközben fejemben újra és újra lejátszódtak az éjjel történtek.....
-Jajj,Yoora,te is fázol?-szólalt meg hirtelen a hátam mögül egy hang,mire akkorát ugrottam egy sikítás kíséretében,hogy kis híján lefejeltem a fejem felett lógó csillárt.
-Te mit művelsz itt?-fordultam hátra,miközben rádöbbentem,hogy csupán egy pléd takarja el testem.Reflexszerűen húztam összébb magamon a vékony anyagot,mire az előttem álló Jongup egy idétlen vigyor kíséretében tekerte meg a fejét.
-Ne aggódj,cseppet sem érdekelsz.-mondta ,majd olyan lazán sétált el mellettem,hogy tátva maradt a szám.Nem azért,mert meglepett volna a fiú mondata,hanem mert teljesen figyelmen kívül hagyta kérdésem.Puffogva,és dideregve indultam el a fiú után,mire ő egy laza mozdulattal nyitott ki egy általam szobának hitt ajtót,és tekert fel valamit a falon,egy kazánház szerű helyiségben.Majd a következő pillanatban ismét egy vigyort villantott felém,és orrom előtt becsapva az ajtót viharzott el mellettem.Hitetlenkedve bámultam utána,mikor egy újabb ajtó nyílott ki,és egy álmos ,kócos kobak lépett ki azon.Hatalmasat nyeltem,és gondolatban átkoztam magam azért ,amiért olyan ostoba voltam,hogy képes voltam egy szál lepedőben kilépni a szobából....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
