Mindenki maga dönti el,mit akar kezdeni az életével.Egy nap mindenki tudni fog különbséget tenni jó,és rossz között? Egyszer mindenki képes megváltozni? Mit tesz a fény az emberekkel? Az olyan sötét emberekkel,mint én?
Egykoron csak nevettem,s szá...
-Yoora bébi nyisd ki a szemed.-hallottam meg egy halk hangot valahonnan fejem mellől,majd a következő pillanatban megéreztem az ehhez társuló gyengéd simogatást arcomon és karomon.Szemeim képtelen voltam kinyitni és azt tenni,amit az engem lágyan cirógató fiú kért...ezért gondolkodás nélkül nyúltam magam mellé,majd a következő pillanatban vágtam neki egy kis párnát a fiúnak.Ő halkan felnevetett ,miközben én elmormogtam egy nemet,aztán mit sem törődve a környezetemmel,aludtam tovább,vagyis aludtam volna,ha Jae ajkait enyémekre nem nyomja.Ennek következtében pilláim villám sebességgel vágódtak ki,a következő pillanatban pedig szembe találtam magam vigyorgó barátommal,kinek arca mosolya ellenére is olyan furcsa volt,hogy megijedtem,valami rossz dolog történt.....
-Mi az?Miért nem alszol?-dörmögtem,miközben kezeim a fiú nyakához kulcsoltam,majd az alkalommal én nyomtam egy puszit az ő szájára....
-Mondanom kell neked valamit....
-Mit?Valami baj van?-szakítottam félbe az éppen akkor engem az ölébe húzó fiút,miközben ő ismét elmosolyodott.Furcsán viselkedett....
-Nincs Yoora...szó sincs ilyesmiről..nekem csak segítenem kell valakinek,és...el kell mennem egy kis időre.
-Akkor én is veled megyek.-mondtam,majd egy percig sem késlekedve kezdtem el mocorogni Jae ölében,annak érdekében,hogy összeszedhessem magam...Ő viszont megakadályozta ezt,hiszen nem engedett el.Tényleg nagyon féltem,hogy történik vele valami,ezért nem akartam,hogy elmenjen.
-Nem kicsim,te nem jöhetsz...hamar itt leszek meglátod.Zelo és én..
-Zelo is veled megy?-kérdeztem,mert akkor kissé megnyugtatott a tudat,hogy a fiú akit szeretek nem lesz egyedül.Habár tudtam,hogy erős,azzal is tisztában voltam,hogy túl sok az ellenségünk ahhoz,hogy magára maradjon,hiszen ezt bárki könnyen kihasználhatta volna.Akkor abban sem voltam biztos,hogy azok,akik nem éppen mondhatóak jó embereknek,nem derítették e ki tartózkodási helyünket..
-Eunnak szüksége van valakire...nem tudom mennyit tudsz Eun történetéről.Neki már nincsenek szülei,és kétségbe van esve amiatt,hogy nem lesznek nagyszülei a gyerekének.Yoora,segítenem kell nekik,mert akármekkora seggfej is vagyok,tudom,hogy senkinek sem kell így szenvednie.Senkinek,ha tehetünk ellene.És én tehetek,ugyanis Zelo szülei egy agresszív állatnak tartanak,ezért eléggé..hogy is mondjam...szarnak tőlem,szóval...
-Ígérd meg,hogy vigyázol magadra és visszajössz.-suttogtam,mert akkor képtelen voltam beszélni.Képtelen,mert újra éreztem azt a rohadt gombócot mellkasomban,ami lehetetlenné tette,hogy szabadon lélegezzek.Egészen addig a pillanatig magam sem voltam tisztában azzal,mennyire ragaszkodom a fiúhoz,és hogy mennyire azt akarom,hogy mindig mellettem legyen.Ám az élet nem rólam szólt,ezért tudtam,hagynom kell,hogy azt tegye,amit jónak lát,hiszen élni kellett az életét.Bármennyire is azt akartam,hogy velem maradjon,nem mondhattam ki.Nem,mert akkor már egy ideje mindig mellettem volt,és semmi mással nem törődött.Akkor viszont úgy éreztem,újra képes a csapatára koncentrálni.És habár szívem borzasztóan fájt amiatt,mert féltettem őt,boldog is voltam...
-Ne félj,ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem.-suttogta Jae arcomba,miközben arcomat kezdte puszilgatni úgy,hogy a jóleső libabőrök ismét megjelentek bőrömön...
-Szeretlek..-suttogtam ugyan olyan halkan,mint előttem Youngjae,és miután az említett is viszonozta szavaim,lassan ajkaimra nyomta övéit,ezzel beindítva szívemet.Csókunk gyengéd,mégis vad volt...vad és sürgető hiszen habár Jae megígérte,hogy visszajön,akkor már egyikünk sem biztos abban,hogy a dolgok úgy fognak történni ,ahogy azt mi akarjuk...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
