Destiny

Part 3

Hosszú órák óta feküdtem a kis szobában egy nagy ágyban a plafont bámulva.Könnyeim szinte a szobába lépésem óta folytak,és szemeim is fájdalmasan szúrtak.Nem néztem tükörbe,de biztos voltam benne,hogy borzalmasan festek.A több kilónyi smink,amit az arcomra kentek,biztos voltam benne,hogy lefolyt az arcomon.De cseppet sem érdekelt.Mindent elnyomott a bennem lakozó aggodalom a családom felé.Youngjae nem válaszolt,mikor róluk kérdeztem.Egyszerűen csak a vállára kapott,és becipelt a szobába,majd ledobott az ágyra.Azóta az orrom sem dugtam ki a helyiségből.Nem láttam értelmét,akkor sem ,mikor sürgősen szükségem lett volna egy mosdóra.Fejemben ezernyi gondolat kavargott.Miért nem vettem észre,hogy valami nincs rendben az apám körül?Miért nem magát mentette,miért engem?Miért nem jelentek meg a testvéreim a rendezvényen?Mi lett a házban tartózkodókkal?Baja esett e valakinek?Mi lett Min Seo nénivel?Hiába is erőlködtem,egyikre sem tudtam a választ.Senki nem volt,aki válaszolt volna kérdéseimre.Nem volt nálam sem telefon sem más használható eszköz.A szobán kívül tartózkodó személy,pedig elég goromba volt ahhoz,hogy ne érdekelje zavartságom.Jó érzéssel töltött el,hogy nem kedvel engem,még apám miatt sem,de egyben fel is bosszantott.Bosszantott,hogy azt hitte ismer,pedig soha életünkben nem beszéltünk egymással,és bosszantott,hogy ennek ellenére alkotott rólam egy képet.Én sem kedveltem őt.Normál esetben modellhez méltó külseje miatt biztos felfigyeltem volna rá,de akkor belerondított a képbe elviselhetetlen modora.Ezért messziről el akartam kerülni,akkor is ha tudtam nehéz lesz,mert egy fedél alatt éltem vele.Reménykedtem benne,hogy nem fog hosszú ideig tartani ez az állapot....

Könnyeim lassan elapadtak,és átvette helyüket az értetlen düh.Dühös voltam,mert féltem.Féltem ,hogy talán sosem látom viszont a szeretteimet.Pont ezért nem maradhattam egy helyben.Információkat kellett gyűjtenem hogylétük felől.Tudtam,hogy rossz vége is lehet annak amire készültem.Mikor meghallottam a fürdőszoba csöveinek hangos zúgását,kinyitottam az ajtót,és csendben körülnéztem,majd kiosontam a sötét folyosóra.Jól gondoltam,Youngjae zuhanyzott.Halkan kezdtem lépdelni a másik szoba felé,amiről úgy gondoltam,hogy az övé.Mikor szemem hozzászokott a sötétséghez gyorsabbra vettem a tempót,de ugyanolyan csendben haladtam.Ajtaja elé érve nesztelenül nyomtam le a kilincset,majd léptem be az éjjeli lámpával megvilágított szobába.Szememmel rögtön a keresett készülék után kezdtem kutatni.Végig nézve a szobán rájöttem,hogy pont olyan üres,mint a másik.Az amelyikbe bedobott.Végig néztem minden egyes négyzetcentimétert,majd az éjjeliszekrényhez léptem,és kinyitottam azt,és megláttam a fekete alma logós telefont.Villámgyorsan kaptam ki a fiókból,és nyomtam rá a feloldó gombra.Nem volt szerencsém,ugyanis le volt kódolva.Minden lehetséges módon megpróbáltam kitalálni a jelszót,de nem sikerült.A telefon lezárta magát,és egy percig nem is engedett újra próbálkozni.Már éppen próbálkoztam volna újra,mikor az ajtó kinyílott,és olyan gyorsan rejtettem hátam mögé a telefont,hogy kis híján ledobtam.Az ajtó felé pillantottam,ám ekkor szinte kiestek szemeim helyükről.Éreztem ,ahogy arcom égni kezd.Youngjae áll ott,derekán egy szál törölközővel.Villámgyorsan néztem végig kidolgozott felsőtestén,aztán ő mikor észrevette,hogy a szobában vagyok megtorpant,én pedig a földet kezdtem pásztázni,és reméltem ,hogy nem hallja szívem heves kalimpálását.

-Mi a francot keresel a szobámban?-kérdezte kissé felemelt hangon.Átkoztam magam,amiért nem gondolkodtam,és folyton bajba kevertem magam.

-Én csak...nem tudtam hol a mosdó,és...-alig bírtam kinyögni valamit,miközben a padló mintáját bámultam.Próbáltam valamit kitalálni,amivel kimehetek a szobából,de semmi nem jutott az eszembe...sosem hazudtam jól.

-Ezért van nyitva a fiók?-kérdezte gyanakvóan,miközben megláttam lábait magam előtt.Lebuktam.Tudtam,hogy ha gyorsan nem találok ki valamit,észre fogja venni a telefonját a kezemben.Tekintetem ismét csak akaratlanul is,de végigvezetve felsőtestén szemeibe néztem.